A múlt pénteki hóeséskor még reménykedtem, hogy fehér karácsonyunk lesz, de sajnos az idén nem volt szerencsénk. Ezúton üzenem az égieknek, hogy nagyon örülnék neki, ha jövőre be tudnának időzíteni egy jó kis hóesést. Ha ez nem megoldható, akkor legalább esőt ne küldjenek, mert nem valami felemelő érzés szenteste reggelén a pocsolyákat kerülgetve munkába igyekezni. Mert bár nagyra értékelem az ankarai karácsonyi dekorációt, és a sétálóutcákon tanyázó sült gesztenye és forralt bor árusok sincsenek éppen ellenemre, de mivel Törökországban december 24-e és 25-e is munkanap, a szeretet ünnepe azért sokat veszít a jelentőségéből.
De ne csüggedjünk, mert a karácsony szelleme nem a körülményekben, hanem a szívünkben lakozik, tehát akkor is képes megnyilvánulni, ha az ünnepeket a családunktól távol, egy muzulmán országban töltjük. És legalább készülődés közben bármikor leszaladhatunk egy kis sóért meg cukorért, mert nyitva vannak az üzletek.
Ami pedig a fát, az adventi koszorút és egyebeket illeti, egy pár napos utánajárással ezek kivitelezése is simán megoldható. Itt, Ankarában például már december elején ellepik a műfenyők és a nagy részben kínai gyártmányú díszek a boltokat. De ha egy igazán szép példányt szeretnénk, akkor azt is találunk, leginkább egy nemzetközi üzletlánc (pl. a Praktiker, IKEA, Tesco – törökül Kipa) egyik képviseletében. Vágott fenyőfát is lehet keresni, de nem érdemes. Cserepeset viszont annál inkább, bár az is ritkaságszámba megy. A házak udvarán viszont vannak fenyőfák rendesen, az egészen picinykéktől a több tíz méteresekig, és ezeket előszeretettel dekorálják is a törökök.
Ha nagyobb városban élünk, akkor érdemes ellátogatni a már december első hetében megkezdődő karácsonyi vásárokra és összejövetelekre is, melyek a nagykövetségeken és nemzetközi iskolákban kerülnek megrendezésre. Itt be lehet szerezni jó minőségű, házi készítésű karácsonyi lapokat, díszeket és finomságokat, na meg persze egy-két barátot is, akikkel később aztán össze tudunk jönni az egyik nagy bevásárlóközpontban, hogy megcsodáljuk a stílusos díszeket vagy a giccsparádét.
Az alábbi képekkel kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek, aki idetévedt! Becsüljétek meg azt, amitek éppen van, még ha az szerintetek nem is túl sok, mert bizony minden csak viszonyítás kérdése! Ha nem tanultok meg örülni a kicsinek, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a jövőben sem lesztek majd soha boldogok, még akkor sem, ha erre minden okotok meglesz.
Törökországban valahogy minden szilveszter különös, és ez bizony nem a véletlen műve. Ehhez az ünnephez ugyanis egy külföldi szemével nézve igencsak furcsa török szokások kapcsolódnak.
Egyik nap békésen hazafelé sétálva figyeltem fel ezekre a furcsán berendezett kirakatokra. Először alig hittem a szememnek, ezért közelebb merészkedtem, hogy megcsodáljam a karácsony által ihletett, hófehér afro-parókákat és rénszarvas agancsokat viselő bábukat. Ekkor vettem észre, hogy a kissé szegényesen kivitelezett, fehér szivaccsal bevont karton-fenyőfák mellett álló, aranyra és feketére festett, arcnélküli ember-figurák néhol plüssmacikat is szorongatnak. Az üveg csillárokkal kiegészitett kompozíció elég szokatlan, de messziről is szembetűnő. Nektek hogy tetszik?
