Vigyázzatok magatokra!


Az utóbbi hónapokban egyre többet hallom a következő kifejezést családtagoktól, barátoktól, ismeretlen ismerősöktől: Vigyázz magadra! Ez a jótanács egyszerre esik jól és szomorít el. Mert ugyanúgy tele van szeretettel és törődéssel, mint aggódással és keserűséggel. Az a szomorú igazság, hogy nem számít, hogy mennyire vagyunk körültekintőek – képtelenség kikerülni az élet tartogatta összes veszélyt.

Eddig azzal nyugtattam magam és az engem féltőket, hogy a most még leginkább a Közel-Keletre jellemző terrorizmus Törökország fővárosában nem gyakori. Sajnos ez az állítás már nem helytálló.

kocatepe

Az elmúlt fél évben három robbantás rázta meg Ankarát. A legutóbbi terrortámadás tegnapelőtt történt a város szívében (Kızılay), közel a Güvenpark melletti buszmegállókhoz. A célpont egyértelműen a civil lakosság volt. Mindennapi emberek. Mint te vagy én.

A merénylet 37 halálos áldozatának és több, mint 100 sérültjének fényképei azóta elárasztották a közösségi oldalakat. Az itteni internet szolgáltatás egyébként választásokkor, politikai botrányok idején és az országot érintő terrortámadások után valahogy mindig bizonytalanná válik. Legalább annyira, mint az itt élők jövője.

Tegnap láttam először azokat az arcokat, melyeket vérben áztatott a március 13-ai szomorú vasárnap. A 15 éves gokartozó kisfiúét, angol tanárnak készülő fejkendős egyetemi hallgató lányét, az egyik helyi kosárlabda csapat fiatal kapitányáét, a kétgyermekes anyukáét, a Galatasaray csapatában játszó focista apukájáét, a 6 és fél hónapos magzatát elvesztő súlyosan sérült asszonyét…

Közben politikai karikatúráktól, vezetők erős szavú nyilatkozataitól, hétköznapi emberek szitkozódásaitól, hozzáértők találgatásaitól és fejtegetéseitől harsog a media. De a város csendes. Félelmetesen csendes.

Ami manapsag történik a világban, arra már nincsenek szavak. Káosz van. Az egyik oldalon gyűlölet, elkeseredettség, nincstelenség, korrupció és erőszak. A másikon gazdagság, bolgodság, kreativitás, szeretet és jóindulat. De vajon melyik fél kerül ki győztesen ebből az “összecsapásból”?

Azt mondják, hogy reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra. Én igyekszem ennek az elvnek megfelelően élni, de tapasztalataim szerint vannak olyan dolgok, amikre lehetetlen felkészülni.

Sok mindent nem tudtam elkepzelni, mielőtt 2008-ban Törökországba költöztem: a mandulával töltött olívabogyó ízét, a fejkendős néni kéretlen tanácsait arról, hogy hogyan lehet könnyen teherbe esni, az orchidea gyökérből készült tejes főzet illatát vagy az érzést, amikor a mindennapok olyan súllyal nehezednek rá az ember mellkasára, hogy reggel alig bír kievickélni az ágyból.

Ma hajnalban ébredtem. Ez amúgy egy elég szokatlan dolog, mert nagyon szeretek aludni, néha ébren is álmodom. Az egyik közeli mecset imára hívó éneke keltett fel. Csípős kora tavaszi hideg volt. Elbotorkáltam a nappaliig, hogy az ablakot kinyitva jobban halljam az élőben felcsendülő szívszorító dallamot, mely eltért a szokásostól. Nemcsak azért, mert nem egy recsegő felvétel volt, hanem mert azt jelentette, hogy valakit temettek.

Tekintve, hogy ma 2016. március 15-e van, szerettem volna valami felemelő dologról írni. Valami nemesről. Valami szívet melengetőről. De sajnos ez nem sikerült. Majd talán legközelebb.

Ismét bomba robbant a török fővárosban


Utoljára frissítve: 2016. február 18.

Egy újabb álmatlan éjszaka vár ránk, ankaraiakra… A 2015. október 10-ére tervezett béketüntetésen bekövetkezett terrortámadás után ma, 2016. február 17-én török idő szerint 18 óra 31 perckor ismét bomba robbant a fővárosban.

Az alaposan megtervezett támadás a török haderő parancsnokságok katonai rangban lévő és civil dolgozóit a munkaidő lejártával hazaszállító gépjárműveket célozta meg. A bomba egy parkoló kölcsönzött luxusautóban volt elrejtve Ankara (katonai) központjában, pár száz méterre a parlamenttől. A merényletben életét vesztett elkövető szíriai származású volt.

screenshot

A pánik elkerülése érdekében a török kormány hírzárlatot rendelt el, ezért az a bombatámadás helyszínéről nem tudosíthatnak előben a TV adók és tilos a közvetlenül a támadás után készült felvételeket leadni, valamint az áldozatok majdani temetéséről közvetíteni.

Az áldozatok és sérültek száma folyamatosan növekszik, jelenleg 28 halottról és 61 sérültről lehet hallani, akiket több kórházba szállítottak.

Mi éppen vacsoráztunk, amikor a tőlünk kb. 4 kilométerre bekövetkezett robbanás zaja elért hozzánk. Az épülettel együtt egy kicsit mi is megremegtünk, mert abban a pillanatban már tudtuk, hogy valami szörnyűség történt. Sajnos az ilyen események az elmúlt pár évben megsokszorózodtak itt Anatóliában. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia nem folytatódik, de valljuk be, hogy ennek elég kicsi a valószínűsége.

A kép forrása: CNN Turk

A Trójai faló esete a tartózkodási engedéllyel


November közepén újra ellátogattunk az Ankarai Rendőr-főkapitányságra a férjemmel, hogy kiváltsuk (értsd, megvegyük) az éves tartózkodási engedélyemet. Ezek a kiruccanások eddig nem tartoztak a pozitív élmények közé, hiszen alkalmanként átszámolva akár 80-90 ezer forintot is otthagytunk a pultnál. Ráadásul az összeg minden évben változott, úgyhogy ezúttal is egy kisebbfajta gyomorgörccsel közeledtünk az ügyintézőhöz, idegesen szorongatva azt a kis megtakarított pénzünket.

De lássatok csodát, ez évben nemhogy emelkedett volna, hanem csökkent a törökországi tartózkodási engedély ára, így alig 20 ezer forint kiadásával megúsztuk a kalandot. Egy percig erősen gondolkodtuk, hogy érdemes lenne-e megvenni az engedélyt az elkövetkezendő 5-10 évre, de mivel a közeljövőben be fogom adni a kérvényt a kettős állampolgárságért, ennek nem lett volna sok értelme.,

Boszniai barátnőm nem volt ilyen szerencsés, mert az ő országával még mindig a régi megállapodás van érvényben, így ebben az évben több mint 100 ezer forintot kellett kifizetnie, hogy itt maradhasson.

Szóval miután bemutattuk a nyugtát és újra kitöltöttük azt az adatlapot, amit minden egyes évben elénk tolnak, beugrottunk a közeli plázába. Az AnkaMall Ankara egyik legrégebbi és legnagyobb bevásárlóközpontja, csak egy köpésre a piros metró Akköprü elnevezésű megállójától. Ott jártunkkor épp a görög eposzok és a Tüzes Anatólia táncegyüttes legújabb turnéja által ihletett kiállítás foglalta el az első emelet nagy részét. Láttunk több gigantikus Trójai falovat, színes ruhakölteményeket és harci öltözékeket.

Ha inspirációt keresel a farsangi vagy egyéb jelmezedhez, esetleg házilag is elkészíthető kiegészítők után kutatsz a bohó vagy orientális stílusú szerelésedhez, a következő képek között tálalsz ötleteket bőven.

A Trójai faló Törökországban

Bővebben…

A felsőfokú nyelvvizsgáról


Két hónappal ezelőtt részt vettem egy előrehozott teszten és átugrottam egy osztályt a suliban, így az elkövetkező két napban lesz lehetőségem átvergődni magam a felsőfokú török nyelvvizsgán. Kedves (ismeretlen) ismerősök, lehet egy picit szorítani!

A suli befejezése után tervezünk egy kis nyaralást a férjemmel, így úgy gondolom, hogy csak szeptember végén vagy október elején térek majd vissza ehhez a bloghoz. Addig is szép indiánnyarat kívánok mindenkinek!

Szökőkút a török fővárosban

A kép az egyik ankarai városközpont (Kızılay) felé vezető úton készült.

Időjárásjelentés a Közel-Keletről


Felhívom minden kedves turista-jelölt figyelmét, hogy Törökországban manapság fürdőgatya és bikini olvasztó meleg van. Én még bírom a harcot, de az aszfalt már rég feladta. Pakoláskor érdemes bedobni egy-két otthoni olcsó naptejet is a bőröndbe, mert az itteni márkák átszámítva jó pár ezer forintba is belekerülhetnek. Jó nyaralást mindenkinek, aki ezt most megteheti. Nagyon irigyellek benneteket, legalább hozzatok nekem jófajta magyar szalámit és pirospaprikát!

Naptejes nyaralási tudnivalók

A kép egy helyi üzletlánc (Makromarket) egyik boltjában készült.

Bábeli rengeteg: Tessék inkább törökül beszélni!


Csak törökülManapság nem nehéz nyelvtanulást segítő anyagokhoz hozzájutni. Az elektronikus szótárak a másodperc töredéke alatt kisegítik az embert, az interneten könnyedén találunk idegen nyelvű filmeket vagy sorozatokat, és azért nyelvtani szabályokról szóló írások is akadnak. A közösségi oldalaknak köszönhetően pedig egyszerű kapcsolatot teremteni akár a világ másik felén élőkkel is. Furcsa belegondolni, hogy anno mindez nem állt rendelkezésünkre.

Angol szakos gimnáziumi hallgatóként hosszú órákat töltöttem egy-két oldalnyi szöveg lefordításával, és bizony az iskolatáskám is több kilós nyelvkönyvektől volt nehéz. Nem volt könnyű felkészülni a nyelvvizsgákra sem, és a suli révén csak egyszer-kétszer volt lehetőségem angol anyanyelvű emberekkel beszélgetni. De minden tanulással töltött perc megérte.

Törökországba költözve az első pár évben szinte kizárólag csak angolul kommunikáltam. A férjemmel máig angolul beszélünk. Néha még egy-két angolul tanulni akaró török tanítványom is akad.

Az utcán, műanyag zacskóból parfümöt áruló gyerekek is alapból angolul próbálnak leszólítani, de erre már nem is reagálok. Ugyanis drasztikus lépés megtételére szántam el magam. Igyekszem házon kívül bojkottálni az angolt, és akkor is törökül válaszolok, ha angolul kérdeznek. Persze azt is mindig kiemelem, hogy én Magyarországról jöttem, nehogy orosznak nézzenek.

Bővebben…

Nyelvtanulással töltöm az idei nyarat


Hétfőn elkezdtem a felsőfokú török nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamot az Ankarai Egyetem TÖMER elnevezésű iskolájában. Az első két hétben az osztályvezető és egy jó fej nő fogja tartani az órákat. De mivel az utóbbi már készül a jól megérdemelt nyaralására, valószínűleg kapunk egy harmadik tanárt is az utolsó két hétre. Ez a leosztás persze szeptember végéig minden hónapban változni fog.

Az Ankarai Egyetem felsőfokú török nyelvkönyve

Az új könyveim szép narancssárgák, és egy CD is tartozik hozzájuk. Elsőre és másodikra sikerült egy üres CD-t kifognom, de harmadjára már nem volt gond. Azt is örömmel láttam, hogy az sok olvasásos feladat mellett egy-két vers is helyett kapott a kiadványokban.

Úgy tűnik a hármas szám meghatározó része lesz az életemnek az elkövetkezendő hónapokban. Az osztályomban rajtam kívül csupán hárman vannak: a volt kongói államfő egyik unokája, egy iráni egyetemista lány és egy fiatal koreai fiú. Azt még nem tudni, hogy az alacsony hallgatói létszám miatt eltolódik-e a tanfolyam kezdete, de az biztos, hogy ezt a nyarat a török nyelvtudásom csiszolásával fogom tölteni. Majd meglátjuk, hogy ebből mi fog kisülni.

Ha te is szeretnéd megosztani a nyelvtanulással, iskolákkal és török könyvekkel kapcsolatos tapasztalataidat, vagy van egy-két kérdésed, nyugodtan hagyj egy hozzászólást ez alatt a bejegyzés alatt.