Magas sarok és kettős mérce: Törökországi divatmustra


Nemrég azt vettem észre a statisztikákban való turkáláskor, hogy valaki a „meztelen török lányok” kifejezésre rákeresve lyukadt ki a blogomnál. Gondolom a korábban leközölt címlap nem hagyja hidegen az effajta ínyencségre vágyó látogatókat, bonuszként pedig itt egy szaftos kis montázs szexi török hölgyekkel fűszerezve. Ennél többet már tényleg nem tehetek…

Hogy a témánál maradjak, azért az emberek többsége öltözködéskor itt is inkább a kényelmet és célszerűséget tartja szem előtt. Rengeteg stílus képviselői megtálalhatóak, a nyáron is fejkendőt és hosszú kabátot viselőktől az egész évben tűsarkúban és miniszoknyában tipegőkig. Emósokat és rockereket Ankarában viszont csak elvétve látni, legalábbis a mi környékünkön.

Ezzel a bejegyzéssel amúgy nem egy általános kép kialakítása a célom, hanem az, hogy egy pár kiragadott példával illusztrálva ráirányítsam a figyelmet arra, hogy a török fővárosban mennyire sokszínűek az emberek – mind öltözködésben, mind pedig gondolkodásmódban.

Először jöjjenek a hölgyek, később pedig majd rátérünk az urakra is, persze csak ha van rá igény. 🙂

Bővebben…

Reklámok

Amikor még a látszólag lényegtelen is fontos


Nagyon vágyom erre az állásra!

Máig emlékszem arra, hogy mennyire ledöbbentem, amikor egy pár hónappal ezelőtt a férjem megmutatta azokat az önéletrajzokat, amik az irodájában meghirdetett titkárnői állásra érkeztek. Kb. minden harmadik jelentkezéshez kihívó fotók voltak csatolva. Ezek között voltak bikiniben pózoló, mély dekoltázst mutogató, ultra rövid forrónacit viselő, valamint művészi kompozícióval próbálkozó hölgyemények. Egyes fényképeken látszólag aludt az illető, másokon pedig csak a lányok bizonyos testrészei (leginkább szem vagy ajak) látszottak. Mert az ugyebár köztudott, hogy a professzionalizmus összefügg a csókos szájjal.

Ez a fajta rámenősség azért is volt furcsa, mert egy rövid leíráson, a cégnéven és egy általános e-mail címen kívül nem volt megadva más információ a hirdetésben, így a pályázó lányok nem tudhatták, hogy férfi vagy nő fogja értékelni a jelentkezéseket. Másrészről a török lányok elvileg erkölcsösebbek és szemérmesebbek a külföldieknél, mégsem hiszem, hogy ez a fajta nyomulás Európában divat lenne. Aztán lehet, hogy tévedek…

Remélem, hogy kíváncsiak vagytok a képekre, mert kiválogattam egy párat ízelítőül.

Bővebben…

Az élet megy tovább: Új török sorozat!


Holnap kerül az egyik törökországi TV-csatorna képernyőjére a legújabb helyi szappanopera. A sorozatot népszerűsítő kisfilmek már egy jó ideje fel-felbukkannak a helyi médiában. Egy hónappal ezelőtt megalakult a facebookos rajongói oldal is, ahol több százan várják türelmetlenül az első rész bemutatását. Már csak egy napot kell aludni, hogy a viszonylag elszigetelt nagyvárosiak és itt élő külföldiek is közelről nyerjenek betekintést abba, hogy milyen az élet az itteni kisvárosi és falusi közösségekben.

“Benim adım hayat. 15 yaşındayım kocam 70 yaşında üzerimdeki gelinliğim değil, benim kefenimdir.”
Türkiye’de her iki kadından biri 18 yaş ve altında evlendirilmektedir. 2 milyon fazla kızımız başlık parası için satılmıştır.

A fordítás:

Bővebben…

Az előítéletekről: „Itt nem szívesen szólalok meg az anyanyelvemen”


Törökül tanuláskor nagy előnyt jelent, hogy tudok angolul, és órák után az osztálytársakkal is sokáig ezt a nyelvet használtuk. Mindezek ellenére eléggé meglepődtem, amikor az egyik orosz ismerősöm kijelentette, hogy ő nem szívesen szólal meg az anyanyelvén, inkább mindig az angolt használja.

Akkor még csak egy pár hónapja éltem Ankarában, így nem nagyon értettem, mit akart ezzel mondani. Aztán kirakat nézegetés közben beavatott egy-két dologba.

Bár kedves barátnőm cégvezetői beosztásban dolgozott, csinos orosz lány lévén sokszor találkozott előítéletekkel az itt tartózkodása alatt. Törökországban ugyanis van egy bizonyos, széles körben elterjedt tévhit. Még az egyetemet végzett, több országot megjárt, tanult emberektől is lehet hallani a következő mondatot: “Biztos te is tudod, hogy a külföldi lányok mennyire könnyűvérűek.”

Majdnem teljesen meztelen török címlaplány

Ennek a tévhitnek több oka is van. Először is, Törökországban máshogy értelmeznek egy puszit, mosolyt vagy hosszabb pillantást. Másodszor, az itteni utcasarkokon dolgozó hölgyek többsége bevándorló, legtöbbjük épp Oroszországból.

Ez nem a véletlen műve, hiszen ha a helyi lányok olyasmit csinálnak, amivel rossz hírét kelthetik a családnak, akkor azt bizony a rokonok sokszor nem veszik túl jó néven. Ez persze nem akadályozza meg néhányukat abban, hogy például bikinis képeket csatoljanak az önéletrajzukhoz, mikor egy titkárnői állásra jelentkeznek… 🙂