Az ankarai özönvízekről


Teljesen Noénak érzem magam, mert tegnap túléltem egy újabb ankarai özönvizet.

01

Félreértés ne essék, a török főváros közvetlen közelében nincs se folyó, sem pedig tenger. Viszont van egy olyan érzésem, hogy a kedves hozzáértők nem fektettek (itt sem) túl sok időt és energiát a csatornarendszer kiépítése előtt annak szakszerű megtervezésébe. Ezt az állításomat támasztja alá többek között az a tény, hogy Ankara bizonyos kerületeiben folyamatosan kellemetlen szag árad a lefolyókból.

Nyilván mindenhol problémát okoznak a tavaszi zuhatagok, és Ankara mentségére legyen mondva, hogy a tegnapi erőteljes és jégdarabokkal megbolondított esőzés nem mindennapi jelenség volt, és országszerte lehetett tapasztalni negatív hatásait.

Ugyanakkor a fővárosban már egy enyhe zápornál valamivel erősebb esőzéskor is gondok vannak. Ilyenkor az sem segít, ha vízálló cipőt vagy csizmát visel az ember, mert a lejtős utcákon néhol bokamagasságban hömpölygő áradaton való átkeléskor olyat lehet csobbanni, hogy legalább térdig fröccsen a víz. Ez még hagyján, de aluljárók és autóutak válnak használhatatlanná, lebetonozott felületek omlanak be, és a csatornákból kifelé (!) ömlik a víz.

Mindeközben ugyanúgy száguldoznak az autósok, ami nemcsak azt jelenti, hogy az égiekkel együttműködve így magasabb (mondhatni teljesen profi) szinten áztatják el a szerencsétlen gyalogos alsóneműjét is, hanem mert nyilvánvalóan balesetveszélyes helyzetet teremtenek.

De szerencsére tegnap én épségben hazaértem, hogy egy forró zuhany után újfent arra a megállapításra jussak, hogy még mindig a természet az úr.

02

03

A képek forrása: Sabah.

Kütahya, a múzeumok és porcelán városa


Március elején volt szerencsém eltölteni majdnem egy hetet az Ankarától valamivel több, mint 300 kilométerre fekvő, körülbelül 570 000 lakosú Kütahya (kiejtés Kütahja) városában. Annak ellenére, hogy nem nyaralni vagy kirándulni mentem, sikerült magam egészen jól éreznem.

DSC_0471 copy

Az utazásom apropóját az adta, hogy hosszú évek bürokratikus útvesztői után végre elérkezett az idő, hogy megújuljon az 1980-as években megnyitott kütahyai Kossuth ház állandó kiállítása. Ez alkalomból Törökországba látogatott a Magyar Nemzeti Múzeum négy munkatársa, akikhez én a második héten csatlakoztam.

A Kütahyába érkezésem előtt még naívan azt gondoltam, hogy mire én odakerülök, már minden olajozottan fog menni. Persze ez nem teljesen így történt, amit tulajdonképpen nem is bántam. Így legalább nem unatkoztunk. Jöttünk, láttunk, gyalogoltunk, beszélgettünk, fotóztunk, fúrtunk, faragtunk, olvasztottunk, ragasztottunk, matattunk, kutattunk, mostunk, vasaltunk, varrtunk, bosszankodtunk, viccelődtünk, intézkedtünk, magyaráztunk, győzködtünk, alkudoztunk, megegyeztünk… és győztünk.

DSC_0531 copy

DSC_0435 copy

De térjünk csak vissza történetünk elejére. Egy vasárnapi napon kerekedtem fel Ankarából, hogy elcsípjem a Kütahya felé reggel hétkor induló buszt, melyre már napokkal azelőtt megvettem a jegyem. Az ágyból való kivánszorgás utáni nagy rohanásban éppen csak egy pillantást tudtam vetni a telefonomra, mely gyanús módon előző este 11 óra körül egy darab nem fogadott hívással gazdagodott. Nem volt túl sok időm ezen agyalni, mert hamar kiértem a pályaudvarra, ahol azzal fogadott az adott busztársaság fülkéjében üldögélő két kedves bácsi, hogy törölték az adott járatot. Volt tehát bő egy órám arra, hogy lézengjek egy kicsit, majd benyomjak egy enyhén túlárazott, viszont nem túlságosan finom reggelit, és értesítsem az akkor még Kütahyában tartózkodó váltótársamat arról, hogy a megbeszéltekhez képest késni fogok egy órát.
Bővebben…

Az Origón jártam


Tegnap jelent meg az Origo utazási rovatában Kisgyörgy Éva, azaz Travellina “Világjárók, akik kitapossák az utat mások előtt” című írása, melyben Törökországot képviselve az én blogom is helyet kapott. Az Éva által összeállított nagyon hasznos és hosszú – de még így is közel sem teljes – lista azokra az időkre emlékeztet, amikor 2008-ban arra készültem, hogy Törökországba költözöm.

Egészen elképesztő, hogy mennyit változott azóta a világ – és vele együtt én is. Anno talán 1-2 magyar nyelvű weboldal segített abban, hogy egy közel-keleti országba utazni vágyó ember első kézből származó információhoz és nyelvtanulást segítő anyagokhoz jusson, manapság pedig a bőség zavarát éljük. Ezért is érzem megtisztelőnek, hogy a sok Törökországgal foglalkozó oldal közül Éva engem válogatott be a listájába. Köszönöm!

Az új olvasóimat üdvözlöm. Hoş geldiniz!
Ajánlom figyelmetekbe a következő bejegyzést: Új olvasóknak
Ebből egy kicsit többet megtudhattok rólam és a blogról. Kívánok jó olvasást minden kedves érdeklődőnek és jó utat a kalandvágyóknak!

NU Travellina Origo feature copy

Vigyázzatok magatokra!


Az utóbbi hónapokban egyre többet hallom a következő kifejezést családtagoktól, barátoktól, ismeretlen ismerősöktől: Vigyázz magadra! Ez a jótanács egyszerre esik jól és szomorít el. Mert ugyanúgy tele van szeretettel és törődéssel, mint aggódással és keserűséggel. Az a szomorú igazság, hogy nem számít, hogy mennyire vagyunk körültekintőek – képtelenség kikerülni az élet tartogatta összes veszélyt.

Eddig azzal nyugtattam magam és az engem féltőket, hogy a most még leginkább a Közel-Keletre jellemző terrorizmus Törökország fővárosában nem gyakori. Sajnos ez az állítás már nem helytálló.

kocatepe

Az elmúlt fél évben három robbantás rázta meg Ankarát. A legutóbbi terrortámadás tegnapelőtt történt a város szívében (Kızılay), közel a Güvenpark melletti buszmegállókhoz. A célpont egyértelműen a civil lakosság volt. Mindennapi emberek. Mint te vagy én.

A merénylet 37 halálos áldozatának és több, mint 100 sérültjének fényképei azóta elárasztották a közösségi oldalakat. Az itteni internet szolgáltatás egyébként választásokkor, politikai botrányok idején és az országot érintő terrortámadások után valahogy mindig bizonytalanná válik. Legalább annyira, mint az itt élők jövője.

Tegnap láttam először azokat az arcokat, melyeket vérben áztatott a március 13-ai szomorú vasárnap. A 15 éves gokartozó kisfiúét, angol tanárnak készülő fejkendős egyetemi hallgató lányét, az egyik helyi kosárlabda csapat fiatal kapitányáét, a kétgyermekes anyukáét, a Galatasaray csapatában játszó focista apukájáét, a 6 és fél hónapos magzatát elvesztő súlyosan sérült asszonyét…

Közben politikai karikatúráktól, vezetők erős szavú nyilatkozataitól, hétköznapi emberek szitkozódásaitól, hozzáértők találgatásaitól és fejtegetéseitől harsog a media. De a város csendes. Félelmetesen csendes.

Ami manapsag történik a világban, arra már nincsenek szavak. Káosz van. Az egyik oldalon gyűlölet, elkeseredettség, nincstelenség, korrupció és erőszak. A másikon gazdagság, bolgodság, kreativitás, szeretet és jóindulat. De vajon melyik fél kerül ki győztesen ebből az “összecsapásból”?

Azt mondják, hogy reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra. Én igyekszem ennek az elvnek megfelelően élni, de tapasztalataim szerint vannak olyan dolgok, amikre lehetetlen felkészülni.

Sok mindent nem tudtam elkepzelni, mielőtt 2008-ban Törökországba költöztem: a mandulával töltött olívabogyó ízét, a fejkendős néni kéretlen tanácsait arról, hogy hogyan lehet könnyen teherbe esni, az orchidea gyökérből készült tejes főzet illatát vagy az érzést, amikor a mindennapok olyan súllyal nehezednek rá az ember mellkasára, hogy reggel alig bír kievickélni az ágyból.

Ma hajnalban ébredtem. Ez amúgy egy elég szokatlan dolog, mert nagyon szeretek aludni, néha ébren is álmodom. Az egyik közeli mecset imára hívó éneke keltett fel. Csípős kora tavaszi hideg volt. Elbotorkáltam a nappaliig, hogy az ablakot kinyitva jobban halljam az élőben felcsendülő szívszorító dallamot, mely eltért a szokásostól. Nemcsak azért, mert nem egy recsegő felvétel volt, hanem mert azt jelentette, hogy valakit temettek.

Tekintve, hogy ma 2016. március 15-e van, szerettem volna valami felemelő dologról írni. Valami nemesről. Valami szívet melengetőről. De sajnos ez nem sikerült. Majd talán legközelebb.

Ismét bomba robbant a török fővárosban


Utoljára frissítve: 2016. február 18.

Egy újabb álmatlan éjszaka vár ránk, ankaraiakra… A 2015. október 10-ére tervezett béketüntetésen bekövetkezett terrortámadás után ma, 2016. február 17-én török idő szerint 18 óra 31 perckor ismét bomba robbant a fővárosban.

Az alaposan megtervezett támadás a török haderő parancsnokságok katonai rangban lévő és civil dolgozóit a munkaidő lejártával hazaszállító gépjárműveket célozta meg. A bomba egy parkoló kölcsönzött luxusautóban volt elrejtve Ankara (katonai) központjában, pár száz méterre a parlamenttől. A merényletben életét vesztett elkövető szíriai származású volt.

screenshot

A pánik elkerülése érdekében a török kormány hírzárlatot rendelt el, ezért az a bombatámadás helyszínéről nem tudosíthatnak előben a TV adók és tilos a közvetlenül a támadás után készült felvételeket leadni, valamint az áldozatok majdani temetéséről közvetíteni.

Az áldozatok és sérültek száma folyamatosan növekszik, jelenleg 28 halottról és 61 sérültről lehet hallani, akiket több kórházba szállítottak.

Mi éppen vacsoráztunk, amikor a tőlünk kb. 4 kilométerre bekövetkezett robbanás zaja elért hozzánk. Az épülettel együtt egy kicsit mi is megremegtünk, mert abban a pillanatban már tudtuk, hogy valami szörnyűség történt. Sajnos az ilyen események az elmúlt pár évben megsokszorózodtak itt Anatóliában. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia nem folytatódik, de valljuk be, hogy ennek elég kicsi a valószínűsége.

A kép forrása: CNN Turk

Macskák a mecsetben – képgaléria


Az alábbi fényképek az isztambuli Aziz Mahmud Hüdayi Mecsetben készültek Arif Hudaverdi Yaman jóvoltából, aki az Anadolu Hírügynökségnél dolgozik. A mecset arról lett ismert, hogy az azt vezető imám megnyitotta kapuit a kóbor macskák előtt. A képek tanulsága szerint ezt az ott imádkozó hívők sem vették rossz néven.

Kétszeres macskatulajdonosként teljes meggyőződéssel állítom, hogy az állatok közelsége jobbá és boldogabbá tesz minket. Mert nagyon jól tud esni például, amikor az ember reggel felébredve hanyatt fordul, és rögtön rámászik a mellkasára egy kis doromboló szőrgombóc.

A korábbi bejegyzéseim között találtok még több macskaságot.

20160201_2_14067226_5086286_Web

20160201_2_14067226_5086296_Web

Lapozz, ha szeretnél még több képet látni.

Bővebben…

Török sajtószemle


A tegnapelőtti, talán picit nehezebben emészthető multikultis-migránsos írásom után ma egy könnyed kis sajtószemlével készültem, ami leginkább a törökül tudó olvasóknak lehet érdekes. Alább az utóbbi hónapokban a török sajtóban megjelent, Magyarországot bemutató cikkekből szemezgettem. Ezek száma egyébként megsokszorozódott azután, hogy bejelentették, hogy valószínűleg megtalálták Szulejmán szultán magyarországi temetkezési helyét.

Pegasus 2016 01 01 - 1

A fenti cikk a Pegasus Fly török magazinban jelent meg 2016 januárjában. A többi képért kattints a bővebben gombra.

Bővebben…