Minden kezdet nehéz: A nappalitól a nyelviskoláig


Amikor 2008 nyarán Törökországba érkeztem, még nem beszéltem a nyelvet, amit később volt szerencsém intézményi keretek között elsajátítani. És ez bizony nagy előny. Persze vannak olyanok, akik azt mondják, ha külföldön él az ember, akkor nem feltétlenül kell nyelviskolába járnia ahhoz, hogy gyorsan megtanulja a nyelvet, elég a helyiekkel társalogni vagy intenzíven TV-t nézni.

Mivel én nem vagyok az a társasági ember, így nem álltam le idegenekkel beszélgetni, és tartózkodtam az oly gyakori meghívások elfogadásától is. Mint később kiderült, ezt jól tettem, hiszen akkoriban fogalmam sem volt a kulturális és gesztusbeli különbségekről. Vagy épp arról, hogy az itteniek sokszor nem csak a családjukkal, de a szomszédsággal és a barátokkal is szimbiózisban élnek. Erről nagyon sokat tudnék mesélni, és ígérem, hogy majd fogok is…

Bővebben…

Az életfogytig tartó tanulásról: Sprehen zi dajcs?


A Nagy Utazás facebook oldalán már régebben beígértem egy pár írást a nyelvtanulásról és a nyelviskolás élményeimről. Ezeket jobb-későn-mint-soha alapon az elkövetkezendő hónapokban szépen lassan közkinccsé fogom tenni. Szóval vágjunk is bele!

Majdnem egy év (heti 5 napos) nyelviskolába járás és közel 5 hónap várakozás után nemrégen végre a kezembe vehettem az Ankarai Egyetem által kiállított felsőfokú török nyelvvizsga bizonyítványomat, ami a kinézetét tekintve leginkább az általános iskolában kapott okleveleimre hasonlít. Persze ha nyelvtanulásról van szó, amúgy sem a papír, hanem a tudás a lényeg.

Mivel a vizsgán tanár (akarva akaratlanul) tulajdonképpen a szánkba rágta a teszt helyes megoldásait, az nem volt valami nehéz, az ahhoz vezető út viszont annál inkább. De a török nyelvvel és a nyelviskolával való kapcsolatomról majd egy kicsit később ejtek szót.

Bővebben…

Nyelvtanulással töltöm az idei nyarat


Hétfőn elkezdtem a felsőfokú török nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamot az Ankarai Egyetem TÖMER elnevezésű iskolájában. Az első két hétben az osztályvezető és egy jó fej nő fogja tartani az órákat. De mivel az utóbbi már készül a jól megérdemelt nyaralására, valószínűleg kapunk egy harmadik tanárt is az utolsó két hétre. Ez a leosztás persze szeptember végéig minden hónapban változni fog.

Az Ankarai Egyetem felsőfokú török nyelvkönyve

Az új könyveim szép narancssárgák, és egy CD is tartozik hozzájuk. Elsőre és másodikra sikerült egy üres CD-t kifognom, de harmadjára már nem volt gond. Azt is örömmel láttam, hogy az sok olvasásos feladat mellett egy-két vers is helyett kapott a kiadványokban.

Úgy tűnik a hármas szám meghatározó része lesz az életemnek az elkövetkezendő hónapokban. Az osztályomban rajtam kívül csupán hárman vannak: a volt kongói államfő egyik unokája, egy iráni egyetemista lány és egy fiatal koreai fiú. Azt még nem tudni, hogy az alacsony hallgatói létszám miatt eltolódik-e a tanfolyam kezdete, de az biztos, hogy ezt a nyarat a török nyelvtudásom csiszolásával fogom tölteni. Majd meglátjuk, hogy ebből mi fog kisülni.

Ha te is szeretnéd megosztani a nyelvtanulással, iskolákkal és török könyvekkel kapcsolatos tapasztalataidat, vagy van egy-két kérdésed, nyugodtan hagyj egy hozzászólást ez alatt a bejegyzés alatt.

A szabadnapos: Hirtelen hóesés


Két hét tavaszias napsütés után újra előkerültek a bakancsok és a télikabátok a szekrény melyéből. A hirtelen leesett hó miatt szerda éjszaka járhatatlanokká váltak az utak, nem indultak az autók, az utcát pedig ellepték a hóesésben kézen fogva sétáló emberek. Nagyon hangulatos volt.

A héten kényszerszünetet tartottak az iskolák, úgyhogy volt részem egy kis pihenésben. Két nap semmittevés után azért jó volt ezen a napsütéses pénteken újra suliba menni és elsajátítani a török szenvedő szerkezet rejtelmeit.

A hóval borított Hoşdere út:
Hirtelen hóesés

Bővebben…

96 pont: Nehezedik az iskolatáska


Örömhír! Múlt hét csütörtökön és pénteken sikeresen letudtam a középfokú török nyelvvizsga előtti utolsó szóbeli és írásbeli megmérettetést. Így már csak két hónap maradt az iskolából, ahol folyamatosan cserélődnek az osztálytársak. Mostanában a koreaiak és az oroszok vannak többségben.

Török nyelvkönyv-halmaz

Hogy ne vesszen kárba: Amikor a több a jobb


A suli vezetői egy pár hónapon belül befejezik a nyelvkönyvünk legújabb kiadását, amit szerettek volna az én és osztálytársaim fényképeivel illusztrálni. Többen kapva kaptak az alkalmon, de én inkább visszautasítottam a felkérést.

Erre a következő választ kaptam az iskolavezetőtől: „Gyere te is, hiszen olyan szép vagy. Ne hagyd, hogy ez kárba vesszen.” Ezen jót mosolyogtam, és arra gondolkodtam, mennyire különbözik a világnézetünk.

Nyilván észrevettétek, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki szereti közszemlére tenni a személyes képeit. Merthogy én arra gondolok, épp azzal vesztegetném el az értékes pillanatokat, ha azokat mindenkivel (értsd: bárkivel) megosztanám. Ezért előre is elnézést kérek azoktól, akik ezt esetleg elvárnák.

Török-magyar szerelem
Kép Forrása: YuYu Art

Gabona, élesztő és cukor: Frissítő helyzetjelentés


Szomorúan jelentem, hogy az élet kegyetlenül megfosztott attól az osztálytársamtól, aki oly nagylelkűen nyújtott érdekes vizuális szórakoztatást. Mivel B. és kedves húga azerbajdzsáni (ahol az oroszon kívül egy török nyelvjárás a hivatalos nyelv), gyorsan haladnak a tanulással, és átkértek magukat egy felsőbb osztályba.

Azért nem panaszkodom, minden nap tartogat valami érdekességet. Szerdán például arra jöttem rá, hogy különös képességem van az anyai érzések felébresztésére számomra ismeretlen emberekben. Gyorsan tálaltam magamnak egy algériai pótanyukát az osztályban.

A tanulás nem okoz különösebb problémát, csak egy kényelmes fotel meg egy strapabíró hátsórész kell hozzá, és hát szerencsére mifelénk mindkettőből akad rendesen. Azért néha nem árt egy-két pohár frissítő fahéjas boza, ami egy krémes, bulgurból készített, tipikusan közép-keleti ital. A receptet alább megtalálod.

Török konyha - Boza: Bulgurból készült ital

Boza bulgurból és rizsből

Hozzávalók:

  • 120 g bulgur
  • 30 g rizs
  • 2,4 liter víz
  • 225 g kristálycukor
  • 1/2 teáskanál friss élesztő
  • 1 teáskanál fahéj

Elkészítés:

Az alaposan megmossott bulgurt és a rizst tegyük egy edénybe, majd öntsük fel vízzel és áztassuk be éjszakára. Másnap forraljuk fel a keveréket, majd (lecsökkentve a tűzhely hőmérsékletét) hagyjuk 2-3 órán át gyöngyözve főni. Közben folyamatosan pótoljuk az elfőtt vizet, amíg a bulgur és a rizsszemek szét nem esnek.

A szétfőtt gabonamasszát préseljük át egy szitán, amíg finom pürévé nem válik. A pürét azután tegyük vissza a lábosba és adjunk hozzá cukrot, majd folyamatosan kevergetve hagyjuk, hogy felforrjon. Így főzzük 2-3 percig. Ezután a tűzhelyről levéve, hagyjuk kihűlni.

Az élesztőt keverjük össze 1-2 evőkanál langyos vízzel és egy csipetnyi cukorral. Várjunk egy kicsit, amíg a széndioxidtól buborékos nem lesz a folyadék felszíne. Ezután az élesztőt adjuk a cukros bulgur- és rizspüréhez, majd legkevesebb nyolc órán át gézzel letakarva hagyjuk, hogy a boza fermentálódjon. (A javasolt fermentációs idő szerzőtől függően igen eltérő lehet, és néhány órától, akár három napig is terjedhet.)

A felszínen szaporodó buborékok is jelzik, hogy a boza elkészült. Ezután a kész bozát pohárba öntve, őrölt fahéjjal megszórve tálalhatjuk. Adhatunk hozzá pirított csicseriborsót is.

Recept forrása: Food & wine.