Blogajánló: Repül a varázsszőnyeg Abu Dhabi-ban, avagy egy sztyuvi naplója


Az alábbi szöveg és az általam kicsit megszerkesztett kép forrása: Zsófi blogja.

“Zajlik itt az élet kérem szépen, de azért gyorsan repüljünk vissza egy hónapot az időben, szóval: július 20.

Élt egyszer egy próféta, Mohamednek hívták és Allah őt szemelte ki igéinek hirdetésére, már ahogy ez a jelentősebb vallásoknál lenni szokott. Ez a derék muzulmán egy aszályosabb hónapban fogta magát és felvonult egy hegyre elmélkedni és böjtölni, amikor Allah az égből kezébe nyomta a Koránt. Ezt a mérföldkövet az iszlám vallásban a Ramadannal ünneplik, ami nem kevesebb, mint egy kerek hónapig tart és jó esetben lelki megtisztulást eredményez a hosszú böjt során. Ezalatt a szent ünnep alatt tartózkodni kell az evéstől-ivástól (napkeltétől napnyugtáig), illetve minden nemi érintkezéstől, erőszaktól, irigységtől, szóval fel van adva a lecke rendesen. Persze a szabályok alól felmentést kapnak a 14 év alatti gyerkőcök, a terhes anyák, a betegek, az utazók és annak ellenére hogy ez az 1 hónap a békét is hirdeti, a harcban álló katonák. Ki-ki vonja le a következtetéseket.

Nos, én már rutinos sivatagi rókának számítok, szám szerint az ötödik Ramadant volt szerencsém végig asszisztálni itt a homokozóban. Jött is a szokásos levél a cégtől, melyben le voltak fektetve a “játékszabályok” arra vonatkozóan, hogy miként viselkedjen az “egyéb vallású” halandó. Röviden: “ne egyél-igyál-dohányozz-rágózz nyílt terepen, ne öltözködj kihívóan, légy tekintettel muzulmán kollégáidra, ne bulizz, ne hallgass zenét”. Igazából a legjobb ha bezárod magad a négy fal közé. Ámen. Megmondom őszintén egyáltalán nem esett nehezemre betartani a szabályokat. Itt inkább a “friss húsnak” számító sztyuvellinák hőzöngtek: “mi az hogy nem lehet bulizni menni?!?!”, “na nemár hogy 1 hónapig eltűnik habibi”. Ja, hát igen, akinek arab pasija van az készüljön fel, hogy a hirtelenjében hithű muzulmánná avanzsálódott Yousef, Ahmed és Mohammed 30 napra felszívódik és álszenten térdre rogyadozik az imaszőnyegen napjában ötször. De a kevésbé ortodox fajtája hajlandó találkozni veled, viszont mindezt olyan óriási bűntudattal teszi, hogy azt nézni is rossz.

Kis poros metropoliszunkban napközben nem igen volt mozgás, az élet szemmel láthatóan leállt, boltok, üzletek, vendéglátóhelyek zárva. No de napnyugta után? Tyűűűűű, igazi vásáros hangulat, Bombay és Karachi ellepte az utcákat, ott vígadtak ők a füvön, a plázákban, mindenhol.

Bővebben…

Reklámok

Tetőtől talpig: Amit kívülállóként a fejkendőkről tudni lehet


Amikor a facebook oldalamon megígértem nektek, hogy írni fogok a törökök öltözködési szokásairól, még nem tudatosult bennem, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet. Aztán amikor másnap vetettem egy pillantást a fénykép-gyűjteményemre, már tudtam, hogy ez a téma megérdemel legalább három bejegyzést. A miniszoknyákon és a magas sarkú cipőkön már túl vagyunk, következzenek most a kendők. Hogy mi jön majd ezután? Hát a srácok!

A muzulmán világban nagyon különbözőképpen lehetnek „eltakarva” az utcára kimerészkedő hölgyek. Már, ha egyáltalán el vannak, hiszen az iszlám ezt nem követeli meg, csupán ajánlja. Nagyon leegyszerűsítve úgy fogalmaz a Korán, hogy ha jobb hívő akarsz lenni, akkor ne viselj az alakodat kihangsúlyozó ruhát, és nem árt eltakarni a hajadat, illetve a nyakadat sem. Ezt az útmutatást az emberek (illetve vallási vezetők) teljesen másképp értelmezik attól függően, hogy melyik országban élnek, és a vallás mely ágát gyakorolják. Hiszen a keresztény hithez hasonlóan az iszlám is egy gyűjtőfogalom.

Az egyik legbizarrabb kendő-típus egyébként a burka, amely tetőtől talpig elrejti a nőket, akik egy csipkesávon keresztül látnak ki. Ezt állítólag főleg Afganisztánban használják. Hát, ha ezt anno tudtam volna, akkor megkérdeztem volna azt a tucatnyi tizenéves afgán lányt és fiút, akivel együtt töltöttem egy hónapot a nyelviskolában. Ők nem viseltek semmilyen kendőt, viszont bömböltették a keleties dallamokat a telefonjukból és az osztályteremben hógolyóztak.

A burkán kívül van még többféle lepel-ruha, amely eltakarja az egész testet, és csak a szemet, illetve az arcot hagyja szabadon. Ezek közül a csadorról talán már ti is hallottatok.

Csador, burka, hidzsab és nikab

Még mielőtt valaki megijedne, hogy hova is kerültem, elárulom, hogy én a fent említett öltözködési formák egyikét sem láttam még élőben, és a helyiek többsége is ódzkodik még a gondolattól is, hogy ilyesmit viseljen.

Én a főváros modernebb negyedében élek. Itt sok a külföldi, kevés a mecset, és a nők elenyésző százaléka hord kendőt (a férjem családjában például senki, mondjuk ők pont a város másik végén laknak). Ha saccolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy itt talán minden 10. vagy 20. nő takarja el a haját. A fejkendő általában egy legalább fenék alattig érő, laza felsőrésszel párosul. Általában.

Bővebben…