Mi folyik Törökországban?


Azt javaslom, hogy vészhelyzet esetére minden Törökországban tartózkodó magyar állampolgár mentse el és írja is le magának az itteni magyar kirendeltségek éjjel-nappal hívható ügyeleti telefonszámait.
Ankara: 0533 699 36 94
Isztambul: 0533 375 87 15 

2016. 07. 15 – péntek

23:00

Már lassan fél órája köröznek a katonai repülőgépek Ankara felett olyan alacsonyan, hogy a sötétben is tisztán ki lehet venni a körvonalaikat. Mikor felettünk szállnak el, akkora zaj van, hogy nem halljuk egymás szavát.

Isztambulban a katonaság (Jandarma) lezárta a Boğaziçi és Fatih Sultan Mehmet hídakat, Ankarában pedig Kızılayt.

23:08

Binali Yıldırım török miniszterelnök közleményéből azt tudtuk meg, hogy a török katonai erők egy csoporta megkísérelte megtámadni a legfontosabb kormányzati épületeket.

23:14

Helikopterek köröznek felettünk – Çankaya, Ankara.

23:22

A török miniszterelnök élőben beszélt a Haber Türk TV riporterével, amíg le nem keverték, hogy bejelentsék a török szárazföldi erők (Türk Sılahlı Kuvvetleri) hivatalos e-mail címéről érkezett közleményt, mely szerint a katonaság átvette a kormánytól Törökország irányítását.

23:30

A bejelentés után Bekir Bozdağ török igazságügyi miniszter beszél előben, cáfolva a katonaság bejelentését, biztosítva a lakosságot arról, hogy a megmozdulás elfojtása érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek.

Az internet szolgáltatás akadozik, mindenki igyekszik az interneten hozzájutni a legfrissebb hírekhez. Nemcsak a Facebook tölt be nagyon lassan, hanem a WordPress is, ezért nem tudom olyan gyorsan frissíteni ezt a bejegyzést, mint amennyire szeretném.

Ankarában az éttermek bezártak, a bárokból és kocsmákból kiszűrődő zene elhalkult. A szomszédos házból taps hallatszott a katonai puccs bejelentése után, a távolból lövések és szirénák hangja töri meg a lakóövezeti utcán uralkodó csendet.

23:44

Megint Binali Yıldırım miniszterelnök beszédét adja a TV, aki szerint nem puccsról, hanem csak egy felkelésről van szó, melyet a lehető legkeményebb módon fognak megtorolni.

23:48

Az igazságügyi miniszter beszédét adják, aki a demokrácia és az emberi jogok fontosságáról beszél, és arról, hogy Fethullah Gülen áll a felkelés mögött.

A katonaság lezárta az isztambuli Atatürk reptérre vezető utat. Az oda tartó repülőgépek visszafordulnak, világszerte törlik az Isztambulba induló járatokat.

A török állami TV (TRT) adása egy időre megszakadt, majd amikor újra közvetíteni kezdtek, a műsorvezető ugyanazt a közleményt olvasta fel, amit korábban adott ki a katonaság, megerősítve, hogy katonai jelenlét van a televízió területén. A többi TV adó eközben folyamatosan előben közvetíti a történéseket.

Mindenki Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök közleményére kíváncsi, aki eddig még nem szólalt meg.

Bővebben…

Reklámok

Vigyázzatok magatokra!


Az utóbbi hónapokban egyre többet hallom a következő kifejezést családtagoktól, barátoktól, ismeretlen ismerősöktől: Vigyázz magadra! Ez a jótanács egyszerre esik jól és szomorít el. Mert ugyanúgy tele van szeretettel és törődéssel, mint aggódással és keserűséggel. Az a szomorú igazság, hogy nem számít, hogy mennyire vagyunk körültekintőek – képtelenség kikerülni az élet tartogatta összes veszélyt.

Eddig azzal nyugtattam magam és az engem féltőket, hogy a most még leginkább a Közel-Keletre jellemző terrorizmus Törökország fővárosában nem gyakori. Sajnos ez az állítás már nem helytálló.

kocatepe

Az elmúlt fél évben három robbantás rázta meg Ankarát. A legutóbbi terrortámadás tegnapelőtt történt a város szívében (Kızılay), közel a Güvenpark melletti buszmegállókhoz. A célpont egyértelműen a civil lakosság volt. Mindennapi emberek. Mint te vagy én.

A merénylet 37 halálos áldozatának és több, mint 100 sérültjének fényképei azóta elárasztották a közösségi oldalakat. Az itteni internet szolgáltatás egyébként választásokkor, politikai botrányok idején és az országot érintő terrortámadások után valahogy mindig bizonytalanná válik. Legalább annyira, mint az itt élők jövője.

Tegnap láttam először azokat az arcokat, melyeket vérben áztatott a március 13-ai szomorú vasárnap. A 15 éves gokartozó kisfiúét, angol tanárnak készülő fejkendős egyetemi hallgató lányét, az egyik helyi kosárlabda csapat fiatal kapitányáét, a kétgyermekes anyukáét, a Galatasaray csapatában játszó focista apukájáét, a 6 és fél hónapos magzatát elvesztő súlyosan sérült asszonyét…

Közben politikai karikatúráktól, vezetők erős szavú nyilatkozataitól, hétköznapi emberek szitkozódásaitól, hozzáértők találgatásaitól és fejtegetéseitől harsog a media. De a város csendes. Félelmetesen csendes.

Ami manapsag történik a világban, arra már nincsenek szavak. Káosz van. Az egyik oldalon gyűlölet, elkeseredettség, nincstelenség, korrupció és erőszak. A másikon gazdagság, bolgodság, kreativitás, szeretet és jóindulat. De vajon melyik fél kerül ki győztesen ebből az “összecsapásból”?

Azt mondják, hogy reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra. Én igyekszem ennek az elvnek megfelelően élni, de tapasztalataim szerint vannak olyan dolgok, amikre lehetetlen felkészülni.

Sok mindent nem tudtam elkepzelni, mielőtt 2008-ban Törökországba költöztem: a mandulával töltött olívabogyó ízét, a fejkendős néni kéretlen tanácsait arról, hogy hogyan lehet könnyen teherbe esni, az orchidea gyökérből készült tejes főzet illatát vagy az érzést, amikor a mindennapok olyan súllyal nehezednek rá az ember mellkasára, hogy reggel alig bír kievickélni az ágyból.

Ma hajnalban ébredtem. Ez amúgy egy elég szokatlan dolog, mert nagyon szeretek aludni, néha ébren is álmodom. Az egyik közeli mecset imára hívó éneke keltett fel. Csípős kora tavaszi hideg volt. Elbotorkáltam a nappaliig, hogy az ablakot kinyitva jobban halljam az élőben felcsendülő szívszorító dallamot, mely eltért a szokásostól. Nemcsak azért, mert nem egy recsegő felvétel volt, hanem mert azt jelentette, hogy valakit temettek.

Tekintve, hogy ma 2016. március 15-e van, szerettem volna valami felemelő dologról írni. Valami nemesről. Valami szívet melengetőről. De sajnos ez nem sikerült. Majd talán legközelebb.

Ismét bomba robbant a török fővárosban


Utoljára frissítve: 2016. február 18.

Egy újabb álmatlan éjszaka vár ránk, ankaraiakra… A 2015. október 10-ére tervezett béketüntetésen bekövetkezett terrortámadás után ma, 2016. február 17-én török idő szerint 18 óra 31 perckor ismét bomba robbant a fővárosban.

Az alaposan megtervezett támadás a török haderő parancsnokságok katonai rangban lévő és civil dolgozóit a munkaidő lejártával hazaszállító gépjárműveket célozta meg. A bomba egy parkoló kölcsönzött luxusautóban volt elrejtve Ankara (katonai) központjában, pár száz méterre a parlamenttől. A merényletben életét vesztett elkövető szíriai származású volt.

screenshot

A pánik elkerülése érdekében a török kormány hírzárlatot rendelt el, ezért az a bombatámadás helyszínéről nem tudosíthatnak előben a TV adók és tilos a közvetlenül a támadás után készült felvételeket leadni, valamint az áldozatok majdani temetéséről közvetíteni.

Az áldozatok és sérültek száma folyamatosan növekszik, jelenleg 28 halottról és 61 sérültről lehet hallani, akiket több kórházba szállítottak.

Mi éppen vacsoráztunk, amikor a tőlünk kb. 4 kilométerre bekövetkezett robbanás zaja elért hozzánk. Az épülettel együtt egy kicsit mi is megremegtünk, mert abban a pillanatban már tudtuk, hogy valami szörnyűség történt. Sajnos az ilyen események az elmúlt pár évben megsokszorózodtak itt Anatóliában. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia nem folytatódik, de valljuk be, hogy ennek elég kicsi a valószínűsége.

A kép forrása: CNN Turk

Hírek és érzések: Helyzetjelentés Törökországból


Ez az írásom 2013. június 5-én megjelent a Határátkelőn is, valamint szerepelt az Index főoldalán.

Az elmúlt napok kánikulába hajló fülledt melege után tegnap különösen hűvös és szeles reggelre ébredtünk itt, Ankarában. De manapság nem csak az időjárás kiszámíthatatlan errefelé, napok óta kormányellenes tüntetések vannak szinte minden nagyobb török település központjában. Sajnos ezek nagy része véres hajnali összecsapásokban végződik, de csak azért, hogy másnap este újra kezdődhessen.

Nyilván kívülállóként akármennyit is olvas az ember az eseményekről, nem igazán kap tiszta képet arról, hogy a jelenleg zajló demonstrációk milyen módon befolyásolják az itteni emberek életét. És itt most nemcsak a tüntetésekben aktívan részt vevőkről és az azok ellen fellepő rendőrökről beszélek. A gyülekező helyek felé vezető utakat egész nap korlátozzák, az alagutak egy része pedig teljesen le van zárva. A ma reggeli híradóban a főváros egyik központjából (Kızılay) élőben bejelentkező tudósító pedig arról számolt be, hogy a buszmegállóban várakozó, munkába igyekvő emberek kénytelenek maszkot viselni, mert a tegnap este szétszórt gázbombák hatása még mindig érezhető.

Hát, itt tartunk most.
Törökország nagyvárosainak központjaiban nem lehet nyugodtan levegőt venni.
És amint ezeket a sorokat gépelem, hallom a tegnap este óta Ankara fölött cirkáló rendőrségi helikopterek egyikét elsuhanni a háztömb felett. Mit mondjak, nem egy felemelő érzés.

Hogy mikor lesz mindennek vége, azt nem tudni. A török miniszterelnök egy hivatalos út keretében külföldre utazott, azt az üzenetet hagyva maga után, hogy egy demokráciában nincs helye az efféle rendbontásnak, tehát ez ellen a kormány következetesen fel fog lépni. Tekintve, hogy a tüntetésekben országszerte több tízezer ember vesz részt, nem hiszem, hogy ez a fajta hozzáállás sok jót fog maga után vonzani.

occupygezipics tumblr com tumblr_mnuat4Ve0e1ste7qoo1_1280

Bővebben…

Vihar utáni (előtti?) csend


Az utóbbi hetekben mindketten nagyon sokat dolgoztunk a férjemmel, így igazából csak tegnap tudatosult bennünk, hogy mi folyik az országban.  Egy pár nappal ezelőtt az egyik isztambuli parkban kezdődött minden egy békés demonstrációval, melynek keretében egy marék elszánt fiatal letáborozott a városközpontban lévő utolsó zöld övezetben, hogy azt ne tudják az illetékesek egy újabb bevásárlóközpont félépítéséért elpusztítani. Ezt a hivatalos szervek persze nem nézték jó szemmel. A miniszterelnök lekicsinylően beszélt az ily módon tiltakozókról, a rendőrség pedig erőszakkal próbálta őket eltávolítani a helyszínről.

Junius 1 - Ankara

Bővebben…

Sokkban a törökországi amerikai közösség


Ti mit gondoltok, ha azzal kezdem, hogy tegnap halál közeli élményben volt részem, akkor az túlságosan hatásvadász? Na, majd meglátjuk!

Utoljára frissítve: Február 3. (22:25)

Pokolgép robbant Ankarában

Szóval 2013. február elsején, péntek délután (török idő szerint) 1 óra 13 perckor egy önmagát is feláldozó merénylő közreműködésével megint robbantás volt Ankarában, az amerikai nagykövetség egyik bejáratánál. Annak ellenére, hogy ketten meghaltak, és többen megsebesültek, a hír nem igazán köszön vissza a magyar sajtóban. Ha pedig igen, akkor is tévesen. Az Origón például azt írják, hogy (péntek délután helyett) csütörtök délelőtt történt a robbantás. Kedves origós munkatársak, nem tudom pontosan, hogy milyen forrást használnak, de nem ártana átváltani egy megbízhatóbbra. Rengeteg olyan magyar él Törökországban, aki kiválóan beszéli a nyelvet, és nem veti meg a tisztességes munkát sem – esetleg lehetne őket szponzorálni.

Bővebben…

Miklós Mariann: Beszámoló az isztambuli szakmai gyakorlatról (2008 tavasza)


Miért éppen Törökország?

2006-2007 tavaszi félévét Gentben, Belgiumban töltöttem Erasmusos diákként. A kint létem alatt sok emberrel összeismerkedtem, de leginkább török barátokra tettem szert. Ebből fakadóan, mikor megláttam az iskola faliújságján a hirdetést, hogy lehet Erasmussal szakmai gyakorlatra menni, nem volt kérdés a hová. Annál inkább a hogyan…

Bővebben…