Kütahya, a múzeumok és porcelán városa


Március elején volt szerencsém eltölteni majdnem egy hetet az Ankarától valamivel több, mint 300 kilométerre fekvő, körülbelül 570 000 lakosú Kütahya (kiejtés Kütahja) városában. Annak ellenére, hogy nem nyaralni vagy kirándulni mentem, sikerült magam egészen jól éreznem.

DSC_0471 copy

Az utazásom apropóját az adta, hogy hosszú évek bürokratikus útvesztői után végre elérkezett az idő, hogy megújuljon az 1980-as években megnyitott kütahyai Kossuth ház állandó kiállítása. Ez alkalomból Törökországba látogatott a Magyar Nemzeti Múzeum négy munkatársa, akikhez én a második héten csatlakoztam.

A Kütahyába érkezésem előtt még naívan azt gondoltam, hogy mire én odakerülök, már minden olajozottan fog menni. Persze ez nem teljesen így történt, amit tulajdonképpen nem is bántam. Így legalább nem unatkoztunk. Jöttünk, láttunk, gyalogoltunk, beszélgettünk, fotóztunk, fúrtunk, faragtunk, olvasztottunk, ragasztottunk, matattunk, kutattunk, mostunk, vasaltunk, varrtunk, bosszankodtunk, viccelődtünk, intézkedtünk, magyaráztunk, győzködtünk, alkudoztunk, megegyeztünk… és győztünk.

DSC_0531 copy

DSC_0435 copy

De térjünk csak vissza történetünk elejére. Egy vasárnapi napon kerekedtem fel Ankarából, hogy elcsípjem a Kütahya felé reggel hétkor induló buszt, melyre már napokkal azelőtt megvettem a jegyem. Az ágyból való kivánszorgás utáni nagy rohanásban éppen csak egy pillantást tudtam vetni a telefonomra, mely gyanús módon előző este 11 óra körül egy darab nem fogadott hívással gazdagodott. Nem volt túl sok időm ezen agyalni, mert hamar kiértem a pályaudvarra, ahol azzal fogadott az adott busztársaság fülkéjében üldögélő két kedves bácsi, hogy törölték az adott járatot. Volt tehát bő egy órám arra, hogy lézengjek egy kicsit, majd benyomjak egy enyhén túlárazott, viszont nem túlságosan finom reggelit, és értesítsem az akkor még Kütahyában tartózkodó váltótársamat arról, hogy a megbeszéltekhez képest késni fogok egy órát.
Bővebben…

Reklámok

Milas város magyar házairól (képekkel és videókkal)


Törökország dél-nyugati partján, a Bodrum, Muğla és Aydın nevű, méltán híres török turistaközpontok által alkotott háromszög közepén fekszik Milas városa, becenevén Napfényország. Itt tálalhatóak a magyar házak (törökül Macar evleri), melyeket az 1920-as években itt élő, tehetősebb török családok által megbízott magyar építészek készítettek, akiknek neve sajnos ismeretlen.

Az elsőként felépült, citrusfákkal körülvett magyar ház a mostani Köztársaság úton (törökül Cumhuriyet Caddesi) foglal helyet. A Madam Murat házként is emlegetett épületet a tervező az első tulajdonos, egy török-francia házaspár története által megihletve készítette. A pár unokája egyébként a mai napig a Franciaországból hozatott bútorokkal berendezett házban él, és folytatja a nagyszülei által elkezdett vállalkozást. A család által előállított olívaolaj a nagymama nevét viseli.

Bővebben…

Csak egy kattintás: Ingyenes törökországi körutazás Volkan Andaç jóvoltából


Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem első pillantásra szimpatikusak voltak Volkan Andaç fotói. Nemcsak azért, mert a népszerű turista központoktól az eldugott keleti falvakig Törökország legkülönbözőbb helyeire elkalauzolják a nézelődőt, hanem mert még a klasszikus fénykép-témákat is képes egy más szemszögből, ha úgy tetszik, új nézőpontból bemutatni. Itt például az isztambuli Galata tornyot.

Isztambul

İstanbul, Galata

Bővebben…

Úton hazafelé: Augusztusi pillanatképek Ankarából


Mivel az elmúlt hetekben többen is csatlakoztak a lassan, de biztosan gyarapodó Nagy Utazás közösséghez, úgy érzem, hogy itt az ideje egy kicsit részletesebben bemutatni a várost, ahol immár több mint 4 éve élek. Mivel nem kenyerem a statisztikákban és a száraz tényekben való turkálás, így inkább fényképekkel és néhány frappánsnak szánt, de nagy valószínűség szerint kissé sablonosra sikeredett megjegyzéssel készültem.

Az alábbi fotókat a telefonommal készítettem múlt péntek délután munkából hazafelé sétálva, ami egyébként egy kb. 40 perces, kisebb-nagyobb emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított esemény, és rendszerint a nap fénypontja – de csak addig, amíg haza nem érek. Mivel a képek csak a város egy bizonyos részét mutatják be, ne vonjatok le messzemenő következtetéseket belőlük, aki a több tízemeletes házakkal megtűzdelt lakótelepekért vagy az óvárosokért van oda, az is talál Ankarában kedvére való helyet.

A munkahelyem a csendes és viszonylag újépítésű Gaziosmanpaşa kerületben van, valahol az Atakule bevásárlóközpont és a Kocatepe mecset között.

Augusztusi pillanatképek Ankarából 01

Parkolóhelyet találni ezen a városrészen sem könnyű, így az utcák széleit ellepik az álló autók, a házak előtt nem ritkán két-, néha három soros formációt is felvéve.

Bővebben…

Csak erős idegzetűeknek: A kívül-belül és keresztben-kasul is bearanyozott szálló


Nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet időjárás-ügyileg, de itt (Törökország fővárosában) tikkasztó hőség van. A tágra nyitott ablakok ellenére áporodott levegő lengi be a lakást, kint pedig kegyetlenül perzselnek a napsugarak. Az enyhe szellő vagy a ventillátor is csak a meleg levegőt tologatja egyik helyről a másikra. Én személy szerint már attól is leizzadok, ha a távirányítóért nyúlok. Ilyenkor legszívesebben strandolna az ember. Csakhogy valakinek dolgozni is kell…

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyalogló távolságban lakom a munkahelyemtől, így a dolgos hétköznap reggeleket egy 40 perces laza sétával indítom, melynek vége felé igencsak megtornáztatják azok a fránya emelkedők az elkényelmesedett vérkeringésemet.

Az utolsó pár száz métert néha elég nehézkesen mászom meg, de ilyenkor elégtételt ad, hogy megcsodálhatom az itt elhelyezkedő hotel aranyosan pompázó domborművein megcsillanó napsugarak játékát. Az épület nem szűkölködik részletekben, szerintem a tervezéskor arra gondolt az építész, hogy akkor most jól bepótolja, amit Törökország elvesztett az itt kimaradt klasszikus művészeti korszakok miatt. Szerintetek sikerült neki? És ti megszállnátok itt?

Bővebben…

A babarózsaszín mecset


Ez téli napsugarakat is rabul ejtő, ezüst kupolákkal ellátott kis mecset a közeli piac mellett, egy katonai övezet szomszédságában foglal helyet. A hóval körbevett, halvány rózsaszínűre festett iszlám imahely szerintem egészen meseszerű látványt nyújt. Te mit gondolsz?

Szép, babarózsaszín mecset

A lámpásokkal díszített étterem


Már egy jó ideje kacérkodunk a gondolattal, hogy kipróbáljuk ezt az ankarai éttermet. Nemcsak azért, mert a kínálat friss halételekből és egyéb tenger gyümölcseiből áll, hanem mert éjszakánként nagyon szépen ki van világítva. Számomra még mindig érdekes, hogy a törökök szeretik dekoratív módon (is) hasznosítani a fákat. Remélem, hogy a hangulat a telefonnal készített képeken is átjön.

Lámpásokkal díszített török étterem

Lámpásokkal díszített török étterem