Macskák a mecsetben – képgaléria


Az alábbi fényképek az isztambuli Aziz Mahmud Hüdayi Mecsetben készültek Arif Hudaverdi Yaman jóvoltából, aki az Anadolu Hírügynökségnél dolgozik. A mecset arról lett ismert, hogy az azt vezető imám megnyitotta kapuit a kóbor macskák előtt. A képek tanulsága szerint ezt az ott imádkozó hívők sem vették rossz néven.

Kétszeres macskatulajdonosként teljes meggyőződéssel állítom, hogy az állatok közelsége jobbá és boldogabbá tesz minket. Mert nagyon jól tud esni például, amikor az ember reggel felébredve hanyatt fordul, és rögtön rámászik a mellkasára egy kis doromboló szőrgombóc.

A korábbi bejegyzéseim között találtok még több macskaságot.

20160201_2_14067226_5086286_Web

20160201_2_14067226_5086296_Web

Lapozz, ha szeretnél még több képet látni.

Bővebben…

Nagytakarítás, vér és hús: Eszmefuttatás az Áldozati Ünnepről és az önidentitásról


Eddig félig-meddig tudatosan kerültem el a török vallási ünnepek bemutatását. Nem mintha nem akartam volna, de úgy voltam vele, hogy aki azért olvassa a blogomat, mert érdekli az ország és a kultúra, az már úgyis tisztában van vele, hogy mi és miért folyik itt ilyenkor, és én nem tudnék neki sok újat mondani. Aki pedig az én életem iránt érdeklődik, az meg úgyis csak annyit tud a hagyományokról, amennyit elmesélek, tehát nem lesz hiányérzete.

Az Ankarában eltöltött 4 esztendő viszont mostanra ebből a szempontból is megtette a hatását, annyi élményt és információt sikerült felhalmoznom, hogy azokat már nem vagyok képes többé magamban tartani. Persze ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy nem tudom igazán érdekesen bemutatni az eseményeket, mert az egykor idegen, és néha elég bizarrnak tűnő szokások mára már az életem részévé váltak.

Mivel majdnem egy éve megkaptam a török állampolgárságot is, így nemcsak érzelmi szinten, hanem technikailag is a második hazámmá vált Törökország, így nem vethet rám követ senki, amikor tiszta szívből szeretem, vagy épp kritizálom. Furcsa ezt kimondani, mert elég hosszúnak tűnő út vezetett idáig.

Talán nem árulok el nagy titkot, amikor elmondom, hogy én nem azért költöztem ide, mert ellenállhatatlan vágyat éreztem az ország – akkor még számomra szinte teljesen ismeretlen – bája, az itt élő emberek közvetlensége vagy a kereszténytől nagyon sok mindenben eltérő iszlám vallás iránt, esetleg mert meg akartam teremteni az anyagi biztonságomat. Egyszerűen csak ide volt kötve a török szerelmem, így egy hosszadalmas döntési folyamat végén pikk-pakk, jöttem én is.

Eleinte nem volt egyszerű az élet, főleg, hogy én amúgy is alapból elég szkeptikusan és hideg fejjel szemlélődöm a világban. Az meg, hogy minden közvetlen kötődés nélkül belecsöppentem egy idegen, ráadásul közel-keleti országba, rátett erre egy jó pár lapáttal. Nálam nem nyúlt túl hosszúra az az időszak, amikor a kivándorló mindent meseszerűen lát az „új hazájában”, és néha ordítani tudtam volna sok olyan dologtól, amire ma már csak legyintek.

Visszatérve az eredeti témánkhoz, engedjétek meg, hogy meséljek egy kicsit a muszlim világban épp most zajló Áldozati Ünnepről. A kép forrása: Bargello.

Bővebben…

Terepszemle: Macskalesen egy kedves török angóra cicával


Itt van az ősz, itt van újra. A tavaszi fáradtságot sikeresen átmentettem erre az évszakra is, de aki pihenés helyett egész nyáron dolgozik, az ne is számítson másra. Viszont egytől egyig megérkeztek az eddig szabadságon lévő kollegák, így visszatértünk a részmunkaidős kerékvágásba, ami kevesebb pénzzel, viszont több szabadnappal jár. Utóbbiak java részét sikerült eddig alvással töltenem, de mára már annyira kipihentem magam, hogy muszáj egy új bejegyzéssel jelentkeznem, különben nem hagyna aludni a bűntudat.

A napokban megint összefutottam Cukorfalattal, akit szívem szerint lekaptam volna az ablakpárkányról, hogy jól megnyomogassam, de végül győzött a józan ész, aminek köszönhetően karmolás nyomok helyett egy pár aranyos képpel távoztam a helyszínről. Íme!

Cukorfalat, a csodaszép török angóra macska

Bővebben…

Kiscica a hátizsákban


Anyu, kérlek, vigyetek el engem is magatokkal a piacra. Ígérem, jó leszek, és nem foglalok el nagy helyet. És majd segítek hazacipelni a zacskókat. Légyszi! Aput már megkérdeztem, és ő igen mondott. Szóval mehetek?

További képek Muffinról:
Gyerek még nincs, macska már van
A vámpír éjszakája

Alvó Bombay macska, avagy a kis gömböc


Amikor kint röpködnek a mínuszok, Muffin szeret egész nap a kanapén heverészni. Néha lábait az égbe dobva, néha kényelmesen elterülve, néha a hátát megtámasztva pihen, esetleg a saját lábait vagy farkát átölelve picikére gömbölyödik.

Alvó Bombay macska, avagy a kis Gömböc

Alvó Bombay macska, avagy a kis gömböc

A vámpír éjszakája


Rohamos tempóban növekszik az utcáról befogadott kis fekete párducunk. Olyannyira, hogy a fogai már nem is férnek a szájába. Ha van igény helyes cicás képekre, majd még teszek fel egy párat a közeljövőben.Muffin, a mi kis vámpír-cicánk

Muffin, a mi kis vámpír-cicánk

Egy tehén és egy bárány beszélget


Az egyik török napilapban találtam egy jópofa viccet, remélem, hogy nektek is tetszik. A fordítást alább megtaláljátok.

Török vicc: Egy tehén és egy bárány beszélget

“Felkészültem az idei télre. Lenyírtam a bundámat, és kötöttem magamnak egy pulóvert.”