Boldog(?) pedagógus napot Törökország!


Épp a vasárnapi újság egyik mellékletét készültem elfogyasztani a reggeli tejeskávém mellé, amikor az annak címlapján lévő mélyvörös, diónagyságú betűk ráébresztettek arra, hogy ma, november 24-én tartják a pedagógus napot Törökországban. Ilyenkor a napilapokat ellepik a szebbnél szebb virágcsokrokról készült képek és megható idézetek lengik be a közösségi oldalakat. Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy jókívánságokkal való dobálózás helyett inkább kihasználom ezt az alkalmat arra, hogy elmondjak nektek egy történetet.

A minap épp az utolsó simításokat hajtottam végre a vacsorán, amikor a férjem csengetése kiugrasztott a tűzhely mellől. Tűkön állva vártam, hogy felérjen a harmadikra, és megbeszéljük, hogy kinek milyen napja volt, de sajnos nem sikerült rögtön kikérdeznem, mert éppen telefonon beszélt… és beszélt, és beszélt, és még többet beszélt. Egy óráig fel-alá járkált a lakásban, egy ismerősét próbálta nyugtatgatni.

Miközben megettük a felmelegített vacsorát, megtudtam, hogy a férjem egyik munkatársa nagyon rossz passzban van, mert már fél éve nem látta a feleségét. Nem vesztek össze, nem váltak el. A nőt csupán kihelyezte a munkahelye keletre. Munkahely alatt itt most állam bácsit kell érteni, a nő ugyanis tanár.

Törökországban a pedagógusok nem jelentkezhetnek állásokra csak úgy kedvük szerint. Ha éppen nincs munkájuk, kihelyezhetik őket az ország bármely pontjára, attól függően, hogy hol van rájuk szükség. Az sem számít, ha az ember házas, ha a párja nem dolgozott még le egy évet az aktuális munkahelyén. Gondolom, hogy egy gyerekes családot azért nem szakítanak szét, de a konkrét szabályokkal nem vagyok tisztában.

Hogy miért van ez így? Mert a keleti, gazdaságilag és kulturálisan is elmaradott területekre nem szívesen mennek dolgozni az emberek. Nem azért, mert lenézik az ott élőket (bár sajnos erre is van példa bőven), hanem mert az ottani iskolákban nem mindig adottak olyan körülmények, melyek a nyugaton szocializálódott ember életében alapvetőnek számítanak. Könnyedén előfordulhat például, hogy az intézményben nincs áram vagy központi fűtés.

A tanárképző szakok a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek a pályaválasztó fiatalok körében. Nagy a túljelentkezés, annak ellenére, hogy minden évben több százezer munkanélküli fiatal várja azt a napot, amikor nyilvánosságra hozzák a kihelyezéseket. Ezen az sem fog túl sokat segíteni, hogy a hatalmon lévő kormány nagyon szeretné már bezárni az úgynevezett dershane-kat. Ezek olyan magánkézben lévő, profitorientált intézmények, ahol szakképzett tanárok készítik fel az általános és középiskolás diákokat az előttük álló felvételi vizsgákra.

Hogy mit hoz majd a jövő az intézkedés nyomán állástalanná váló tanárok számára? Azt csak az égiek tudják. Meg a döntéshozó hivatal alkalmazottjai.

Képek forrása: CHP, haber34.

Reklámok

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s