Vihar utáni (előtti?) csend


Az utóbbi hetekben mindketten nagyon sokat dolgoztunk a férjemmel, így igazából csak tegnap tudatosult bennünk, hogy mi folyik az országban.  Egy pár nappal ezelőtt az egyik isztambuli parkban kezdődött minden egy békés demonstrációval, melynek keretében egy marék elszánt fiatal letáborozott a városközpontban lévő utolsó zöld övezetben, hogy azt ne tudják az illetékesek egy újabb bevásárlóközpont félépítéséért elpusztítani. Ezt a hivatalos szervek persze nem nézték jó szemmel. A miniszterelnök lekicsinylően beszélt az ily módon tiltakozókról, a rendőrség pedig erőszakkal próbálta őket eltávolítani a helyszínről.

Junius 1 - Ankara

Ezután elszabadult a pokol, és nem csak Isztambulban. Az emberek elkezdtek az utcákra özönleni. Egy-két kisebb TV csatorna és internetes portál kivételével semmilyen médiában sem lehetett élőben követni az eseményeket. Megpróbálták a mobiltelefon szolgáltatást és az internetet is korlátozni, de valahogy még így is futótűzként terjedtek az összecsapások hírei, és egyre többen csatlakoztak a tüntetőkhöz. Országszerte demonstrációk kezdődtek, melyek célja nem csupán a park megvédése, hanem a jelenlegi miniszterelnökre és a kormányra való nyomás gyakorlása volt.

Itt, Ankarában a rendőrség vízágyúkat és mentőautókat is bevetve próbált a tüntetők közé nyomulni, hogy onnan gázbombákat dobálva oszlassa fel a percről percre növekvő tömeget, amely nem tágított. Az élelmesebbek pár líráért árulták az egyszerű fehér orvosi maszkokat, mások házi készítésűeket használtak, és az italboltok forgalma is gyorsan fellendült. A demonstrálók forradalmat emlegetve buzdították a társaikat, a tömeg hangos és ütemes skandálással követelte a  miniszterelnök lemondását. Kirakatokat törtek be, autókat gyújtottak fel, és megrongálták a lámpaoszlopokat. A hivatalos szervek továbbra is kitartóan könnygáz-bombázták a tömeget, melyben kisgyerekek és idősek is voltak. Az emberek tejjel mosták a gáztámadások áldozatainak az arcát,  a gyógyszertárak, hotelek és cégek egy része pedig megnyitotta a kapuit a menekülők előtt.

A résztvevők számát a tudósítások hiánya miatt csak megsaccolni lehet, de az nyilvánvaló, hogy több százezer ember mozdult meg országszerte. A miniszterelnök bejelentette, hogy nem fogják ledózerolni a parkot, és a rendőrség is visszavonult. Az emberek még hajnalig ünnepeltek, a hazafelé tartó autók hangos dudálással rázták meg a kertvárosi környékeket is, az otthoniak pedig a villanyt fel- és lekapcsolgatva fejezték ki a szimpátiájukat. A résztvevők telefonnal készített videói, és egy pár külföldi csatorna híradásának köszönhetően most már mindenkihez könnyedén eljutnak az itteni tüntetések képei, melyeket a világsajtó török tavaszként emleget.

Az utcákon ma reggel nyoma sem volt a tegnap történteknek, a török kormány mindent megtesz azért, hogy feltakarítsa a köztereket. Hogy folytatódnak-e az összecsapások, azt még biztosra nem tudni, mindenesetre a rendőrség folyamatosan készültségben van, és már itt-ott lehet profi gázmaszkokkal felszerelt csoportokat is látni. A külföldről érkező szimpátia tüntetéseken és a mai híradásokba beszivárgó tudósításokon is felbuzdulva újra elkezdtek gyülekezni az emberek, hogy lemondásra kényszerítsék Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnököt.

A kép forrása: Uludağ Sözlük Galeri.

Reklámok

Vihar utáni (előtti?) csend” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Hírek és érzések: Helyzetjelentés Törökországból | Nagy Utazás

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s