Hogy mit is kívánok magamnak és nektek az új évre?


Most, hogy a közel négy és fél kilós szilveszteri pulyka maradéka (sok más finomsággal egyetemben) a hűtőben pihen, azt hiszem, hogy én is megérdemlek egy kis semmittevést, tehát úgy döntöttem, hogy 2013. január elsejét nagytakarítás helyett inkább lazítással töltöm. Remélem, hogy (legalább) az új év első napjai nektek is hasonlóan nyugisan telnek.

Azért ne felejtsétek el felszívni magatokat, mert a hiedelemmel ellentétben semmi sem változik meg magától vagy egy csapásra az új év beköszöntével. Ha azt szeretnétek, hogy a fogadalmak és a jó kívánságok beteljesüljenek, akkor azért idén is ugyanolyan keményen meg kell majd küzdenetek. Ezzel a kijelentéssel nem szándékozom senki szájízét elrontani, de hát ez van, ezt kell szeretni. Klisének hangzik, de a legjobbat azzal teszitek magatoknak, ha  minden egyes napból megpróbáljátok kihozni a legtöbbet. Ne foglalkozzatok túl sokat a múlttal és ne görcsöljetek feleslegesen a jövőn.

Karácsony Ankarában

Tudom, hogy ez nem könnyű, de nem lehetetlen. Nekem is felemás érzéseim vannak, amikor arra gondolok, hogy négy éve nemhogy szilveszteri pulykánk, hanem egy rendes ágyunk sem volt. Akkor még egy felfújtható matracon aludtunk. Büszkeség tölt el, amikor eszembe jut, hogy mi mindenen vagyunk túl, szó szerint vérrel és verejtékkel, majdnem teljesen önerőből. Az sem tud kizökkenteni a nyugalmamból, hogy még mindig csak hónapról hónapra élünk, mert tudom, hogy ha továbbra is kitartóan dolgozunk, tanulunk és próbálkozunk, akkor még több mindent fogunk elérni.

És hogy mit is kívánok magamnak és nektek az új évre? Időt. Legalább egy pár csendes órát, amit azzal tudtok tölteni, hogy visszagondoltok arra, hogy nemrég még mennyi mindent nem (vagy rosszul) tudtatok, mennyi mindent nem (vagy félre) értettetek, hogy mennyi mindenetek nem (vagy alig) volt. Hogy tisztán lássátok, hogy mennyit fejlődtetek, mennyi mindent értetek el. Hogy a tükörbe nézve ne a (nem létező) plusz kilókat, ne a szem alatti lila foltokat, ne a ráncokat lássátok, hanem az Embert.

Reklámok

Hogy mit is kívánok magamnak és nektek az új évre?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Petra,
    Nagyon tetszik a blogod. Bevallom általában csak a munkám kapcsán szoktam net közelben ülni aztán arra gondolok, hogy ez épp elég és nem keresgetek sok mást a neten. Most viszont egy török cserediák jön hozzánk fél évre és ennek kapcsán sok mindennek igyekszem utána nézni. Így találtam rád és ahogy már írtam nagyon tetszik a blog. Biztos fogom használni az a török nyelvleckéket is, hogy néha egy-egy meglepetéssel szolgáljak a fiúnak (bár tudom, hogy a cél az: ő ismerje meg a magyar kultúrát és a nyelvünket). Szeretném a segítséged kérni abban, hogy tudsz e nekem olyan török irodalmi alkotást ajánlani ami a török magyar barátságról szól. A háborúskodáskor már sokan írtak, de biztos vannak más történetek is. Ha jól tudom akkor korábban a török-magyar irodalom között nagyon élénk volt a kapcsolat pl. Balassi is beszélt törökül és fordított török költőktől verseket magyarra stb. Tudnál nekem ebben segíteni? Biztos sokszor fogok a félév alatt az oldaladra látogatni, hogy ötleteket merítsek és ha nem bánod, hogy segítséget is kérjek Tőled. Mindezekért előre is hálás köszönetem. Egy befogadó anya.

    • Szia!
      Örülök, hogy hasznosnak találtad az oldalt, és nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok. Elsősorban azt jegyezném meg, hogy bár a török és magyar kultúra első látásra nagyon hasonlónak tűnhet, eltérések vannak bőven.
      Egyes szavak, kifejezések, gesztusok teljesen mást jelenthetnek. Ezért azt javaslom, hogy próbáljatok folyamatosan beszélgetni a fiúval, elmesélve neki olyanokat is, ami nektek természetes. Például, hogy mi, magyarok citrommal és mézzel isszuk a teát, az angolok meg inkább tejjel. Hogy mi szeretünk édeset enni reggelire, és joghurt helyett legtöbbször tejfölt használunk. Vidd el magaddal bevásárolni, élvezni fogja. Bár ez attól is függ, hogy hány éves. Azt persze nem árt tisztázni, hogy hajlandó-e megenni a disznóhúst, vagy marad inkább a marhánál és a csirkénél. Az is érdekelheti, hogy például hogyan néz ki egy templom belülről.
      Kifejezetten a török-magyar barátságról szóló könyvről nem tudok, de több magyar író könyve jelent már meg törökül, az ankarai színházakban pl. rendszeresen megy a Pál utcai fiúk.
      Amúgy milyen nyelven fogtok kommunikálni?

    • Szia Petra!
      Angolul kommunikálunk leginkább, de mivel én németes vagyok, hát ezért ez néha elég vicces. Az angolom elég kezdőszintű. Ő otthon nyelvtagozatos gimnáziumi osztályba jár. Neki ezért jól megy az angol, de neki meg itt magyarul kell tanulni és ezért azt is igyekszünk folyamatosan használni és csiszolgatni az ő tudását is.
      Azt gondolom a Pál utcai fiúk egy jó ötlet. Ő már egy kicsit idősebb azonban a szereplőknél. 18 éves lesz most nemsokára. Esetleg meg tudod írni törökül a címét hogy utána nézzek meg lehet e a neten szerezni? Esetleg ebben is tudnál segíteni?
      Még csak két napja van nálunk de már látom, hogy ismeretlenül is mennyire tudod mi történik :). Voltunk templom belsőt nézni és el kellett mesélni, hogy miért van most a katolikus templomban betlehem és miért mondom hogy Mária és József Jézus szülei amikor ő úgy tudta, hogy Jézusnak nem volt apukája 🙂 Nagyon izgalmas volt az én angol ismeretemmel mindezeket elmondani bár ott volt a gyerekem is aki azért nálam kicsit többet tud, de ő meg a fiatalsága miatt nem találja meg minden esetben a szófordulatokat. Nagyon élvezem, ahogy hármasban csiszolgatjuk közösen a tudásunkat 🙂
      Igen, valóban azt is furcsállottam, hogy nem nagyon eszik édességet és édesen is alig valamit. Nem is értem, miért olyan édes a törökméz 🙂 Bevásárolni még nem voltunk, ezt a hétvégére tartogatom. Már alig várom.
      Az már kiderült, hogy megeszi a disznóhúst. A halat is megette amit készítettem, de náluk a friss tengeri hal biztos finomabb (Ő közvetlenül a tenger mellett lakik). Ezt abból gondolom, hogy illedelmesen megjegyezte, hogy finom, de azért náluk más íze van a halnak:) Hát bizony én fagyasztott heck-et sütöttem meg:).
      Igazából még szerettem volna kérni a tanácsodat azzal kapcsolatban is, hogy a közelgő születésnapján mivel lephetném meg. Mégis csak nálunk válik nagykorúvá! Bár nem tudom, hogy Törökországban mikortól számít valaki nagykorúnak. Ezt még nem kérdeztem meg tőle. Az biztos, hogy egy kis bulit szeretnék neki szervezni ahová meghívjuk a többi nemzetiségű cserediákot is a városból, akikkel ismerik egymást Kb.10 fő (egy másik török diák, egy lány is van köztük). Gondoltam rendelek egy tortát mint a születésnap itthoni jelképét gyertyákkal. Azt már tudom, hogy nagyon ízlik neki a túrós batyu, így azt gondoltam, hogy talán az lehetne az italok mellé. Legutóbb amikor a török lány születésnapja volt (akkor én még nem voltam az ő anyukája), ott úgy volt, hogy egy nagy asztal körül beszélgettek. Gondolkoztam rajta, hogy valamilyen közös, jópofa játékkal ami az ő korosztályuknak szól, kellene még kedveskedni, de ebben azért nem annyira vagyok még biztos. Bármilyen ötletet szívesen fogadok.
      Köszönöm előre is, szép estét.

    • Szia! Amint az időm engedi, fogok bővebben válaszolni. Söt, ha gondolod, felteszem a hozzászólásodat a facebook falamra, ahol többen látják, tehát többen tudnak majd tanácsot adni.

  2. Szia,
    Nagyon köszönöm, tegnap válaszoltam hosszabban, de most látom hogy valamiért nem ment el.
    Most már késő van, így én sem írok sokat. Előre is köszönöm a faccebook ötletet.

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s