Ahol még a fenyőfának is szeme van


A múlt pénteki hóeséskor még reménykedtem, hogy fehér karácsonyunk lesz, de sajnos az idén nem volt szerencsénk. Ezúton üzenem az égieknek, hogy nagyon örülnék neki, ha jövőre be tudnának időzíteni egy jó kis hóesést. Ha ez nem megoldható, akkor legalább esőt ne küldjenek, mert nem valami felemelő érzés szenteste reggelén a pocsolyákat kerülgetve munkába igyekezni. Mert bár nagyra értékelem az ankarai karácsonyi dekorációt, és a sétálóutcákon tanyázó sült gesztenye és forralt bor árusok sincsenek éppen ellenemre, de mivel Törökországban december 24-e és 25-e is munkanap, a szeretet ünnepe azért sokat veszít a jelentőségéből.

De ne csüggedjünk, mert a karácsony szelleme nem a körülményekben, hanem a szívünkben lakozik, tehát akkor is képes megnyilvánulni, ha az ünnepeket a családunktól távol, egy muzulmán országban töltjük. És legalább készülődés közben bármikor leszaladhatunk egy kis sóért meg cukorért, mert nyitva vannak az üzletek.

Ami pedig a fát, az adventi koszorút és egyebeket illeti, egy pár napos utánajárással ezek kivitelezése is simán megoldható. Itt, Ankarában például már december elején ellepik a műfenyők és a nagy részben kínai gyártmányú díszek a boltokat. De ha egy igazán szép példányt szeretnénk, akkor azt is találunk, leginkább egy nemzetközi üzletlánc (pl. a Praktiker, IKEA, Tesco – törökül Kipa) egyik képviseletében. Vágott fenyőfát is lehet keresni, de nem érdemes. Cserepeset viszont annál inkább, bár az is ritkaságszámba megy. A házak udvarán viszont vannak fenyőfák rendesen, az egészen picinykéktől a több tíz méteresekig, és ezeket előszeretettel dekorálják is a törökök.

Ha nagyobb városban élünk, akkor érdemes ellátogatni a már december első hetében megkezdődő karácsonyi vásárokra és összejövetelekre is, melyek a nagykövetségeken és nemzetközi iskolákban kerülnek megrendezésre. Itt be lehet szerezni jó minőségű, házi készítésű karácsonyi lapokat, díszeket és finomságokat, na meg persze egy-két barátot is, akikkel később aztán össze tudunk jönni az egyik nagy bevásárlóközpontban, hogy megcsodáljuk a stílusos díszeket vagy a giccsparádét.

Az alábbi képekkel kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek, aki idetévedt! Becsüljétek meg azt, amitek éppen van, még ha az szerintetek nem is túl sok, mert bizony minden csak viszonyítás kérdése! Ha nem tanultok meg örülni a kicsinek, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a jövőben sem lesztek majd soha boldogok, még akkor sem, ha erre minden okotok meglesz.

Jövőre ígérem, bejárok majd több plázát is, mert ezekben azért tényleg pazarul meg tudják csinálni az ember hangulatát. Nem számít, hogy az iszlám szerint a karácsonyt ünnepelni szentségtörés, hiszen Törökországban ezt (is) simán rá lehet fogni az új évre!

Azért a kisebb boltok is igyekeznek.

A takarékosság és újrahasznosítás jegyében a papírból kivágott formákat a lefújás után is fel lehet használni, hogy az így visszaköszönő formák harmoniát varázsoljanak a kilátásunkra.

Üdítően hat a lelkemre, hogy az idén sok olyan dekorációt lehet látni az utcákon, melyek természetes(nek látszó) elemeket is tartalmaznak.

Aki nem szereti a zöldségeket, az is talál fogára valót az ankarai karácsonyi kavalkádban. Mondjuk szerintem nem túl célszerű egy alapból fehér fát fehér díszekkel teleaggatni, de persze ízlések és pofonok.

A december elmaradhatatlan kelléke! Már látom is a lelki szemeim előtt a szilveszterkor télapó sapkát viselő, piros orrú fiatalok hadát, akik jobb híján az utcákon mulatnak.

Ezt a fát már tavaly is megcsodáltam, idén sem néz ki rosszul. Az meg, hogy szarvasokat is tettek mellé? Fenomenális! Csak tudnám, hogy hol lehet ilyeneket kapni.

Ha nem telik karácsonyfadíszre, akkor menjünk ki tobozt meg piros bogyós gyümölcsöket gyűjteni, és voilá! Egyszerű, olcsó és csodaszép!

Amikkor először megpillantottam ezt a kirakatot, azt hittem, hogy melltartót viselnek a fenyőfák. Aztán közelebb mentem, és kiderült, hogy nem is, hanem hatalmas szemeket és zöld nejlonharisnyát!

Tavaly eszméletlen jól nézett ki ez a belvárosi üzlet, de ebben az évben túlbuzgó volt a hógép-kezelő. Persze a folyamatos esőzés sem tett éppen jót a látványnak, a nedves felületre ráfujt második réteg műhó pedig teljesen ellepte az amúgy csinos piros göböket, és bepiszkította a kirakatokat is. Ejnye!

Reklámok

Ahol még a fenyőfának is szeme van” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ó, de hát hova tegyem le őket? Mert ugye az ilyenből egy darabot nem érdemes venni. Ha már vásárolunk, mindjárt 6-8-at kell venni (olyankor vannak jó akciók is ám! 😉 )

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s