Néha az alapvető emberi jogok a származástól függenek


4 évvel ezelőtt, egy pár héttel a Törökországba érkezésem után történt, hogy a férjem nagymamájánál vendégeskedve fültanúja voltam egy érdekes telefonbeszélgetésnek, ami az egyébként angol tanár (tehát egyetemi végzettséggel rendelkező) nagynéni és egy ismerőse között zajlott le. Az akkor még igencsak kezdetleges töröktudásommal csak annyit sikerült elcsípnem, hogy rólam beszélve a következőt jegyezte meg a nagynéni: “De ő nem olyan ám, mint a többi külföldi”. Később aztán megkérdeztem a férjemet, hogy mégis mire véljem ezt a kijelentést. Ekkor hallottam először, hogy itteniek köztudatában milyen élénken él az a gondolat, hogy a külföldiek erkölcstelenek. Erre az igencsak meglepő hírre egy kényszeredett mosollyal és egy legyintéssel reagáltam. Ekkor még azt gondoltam, hogy ez mégiscsak túlzás, és nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak.

Közben minden nap szorgalmasan jártam a nyelviskolába, sok más, jóravaló külföldi fiúval és lánnyal egyetemben. Már-már el is feledkeztem a dologról, amikor az egyik orosz osztálytársam megemlítette, hogy ha teheti, inkább nem szólal meg nyilvános helyen az anyanyelvén. Ezen egy pillanatra elgondoltam, de hamar túlléptem rajta. Úgy voltam vele, hogy biztos csak egy kicsit paranoiás.

Aztán valamivel később Yabancı Gelin néven egy érdekes valóság show ment az egyik országos csatornán, ahol külföldi lányokat zártak össze török pasikkal és az ő anyukájukkal. A műsort (valamint egy autót, házat és némi pénzt) az a pár nyerte, amelyik hajlandó volt a fináléban összeházasodni. A programban egyébként Halas Almiréna magyar modell is részt vett, de végül nem ő, hanem egy (a készítők által amerikainak álcázni próbált) orosz lány és egy fiatal török focista  fiú “nyert”. A csaj egyébként nem sokkal ezután már munkát keresett. Ezt első kézből tudom, mert ő is elküldte az önéletrajzát arra a bizonyos álláshirdetésre. Kicsi a világ.

Szóval ebben a valóság showban hangzott el főműsoridőben az egyik anyós-jelölt szájából az a mondat, ami máig a fülemben cseng, miszerint “A külföldiek annyira erkölcstelenek, hogy egy külföldi pasit az sem zavar, ha valaki előtte fekszik le a feleségével.” Ezen már azért eléggé kiakadtam, kérdeztem is a férjemet, hogy ugyan pontosan milyen emberekről hadovált teljes meggyőződéssel az a drága fejkendős néni, mert én ilyet még se nem láttam, se nem hallottam.

Ezek után már nem is csodálkoztam, amikor az egyik vasárnap délutáni parki sétánkon annak voltam fültanúja, hogy egy török srác a barátja előtt próbált felszedni egy lengyel lányt. Az is új értelmet nyert, hogy a “házas/foglalt vagy-e kérdést” az esetek 90 %-ában a “férjed/barátod török-e” követi.

A kettős mércét és a külföldiekkel szembeni előítéleteket nyilván nem veszik észre a turisták, az átutazók, a törökül nem jól beszélők, vagy azok, akik (nem feltétlenül rossz értelemben) burokban élnek. De ha az ember nyitva tartja a szemeit és a füleit, akkor bizony nap, mint nap találkozhat velük a munkahelyén, a TV-t nézve vagy esetleg akkor, ha szórakozni vagy sportolni akar.

Merthogy Törökország fővárosában a mai napig üzemel (legalább) egy olyan wellness-fitnesz központ, ahová orosz lányok nem tehetik be a lábukat. Még akkor sem, ha a török férjükkel jönnek. Ezt az infót a férjem lévén szereztem még tavaly nyáron, amikor az ottani étteremet alakították át a kollégájával.

Azt nem tudom, hogy ez az íratlan szabály az épületet üzemeltető 40-es török hölgy fejéből pattant-e ki, vagy esetleg egy pár korábbi incidens megfontolt mérlegelése után a vezetőség hozta-e meg ezt a döntést. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a határozat még érvényben van-e. És ha már itt tartunk, arra is kíváncsi lennék, hogy mi van akkor, ha a delikvens török állampolgársággal is rendelkezik. Ha oknyomozó riporter lennék, vagy legalábbis megfizetnének érte, akkor most fognám a nem létező rejtett kamerámat és egy-két orosz ismerősömet, hogy leteszteljük a dolog aktualitását és valóságtartalmát. De mivel erre jelenleg se időm, se energiám nincs, maradjunk csak abban, hogy egy ilyen mértékű negatív diszkriminációnak még a gyanúja is felháborító.

Az eset sajnos nem egyedülálló, ezt a mellékelt isztambuli hír-részlet is mutatja.

Ezek után szívesen olvasnám a ti megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalataitokat, főleg a pozitívokat, mert nem tagadom, hogy abból is akad szép számmal. Igyekszem majd legközelebb ezekről is írni. Oknyomozó újságírói felkéréseket is lehet nyugodtan küldeni, de nem ígérek semmit. 😉

Az képek forrásai: Magazinkolik, TürkRus.

Reklámok

Néha az alapvető emberi jogok a származástól függenek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Petra!! Erdekes dolgokrol irtal, az a benyomasom hogy az a megkulonboztetes az ottani modernebb lanyokra (foleg a gazdagokra) is ervenyes. Legalabb is ez sul ki a szappanoperakbol amiket nezek. Mindenesetre itt Gorogorszagban evvel a problemaval nem talalkoztam (ugyertve hogy csak a ferjeddel volt szekszualis kapcsolatod) Szerintem Torokorszagban harc van a regi es uj eletmod kozott, es persze minel szegenyebb valaki annal tradicionalisabb.

  2. Szia Piri!
    Azt a megkülönböztetést úgy érted, hogy az itteni „modern” lányokat a férfiak a tenyerükön hordozzák, az idősek ajnározzák, a többi nő meg irigykedik rájuk? Mert abban van valami… 🙂 Amúgy igazad van, a szegényebb helyeken annyira egymásra vannak utalva a családtagok, hogy senki nem engedheti meg magának, hogy ne legyen „tradicionális”. A nagyvárosokban viszont nem divat már a házasságkötésig szűznek maradni, főleg, hogy úton-útfélen vannak szűzhártyát helyreállító plasztikai sebészetek.

  3. Szia Petra,
    Nagyon, nagyon érdekes lett ez a bejegyzésed. Már korábban tapasztaltam (a saját bőrömön), hogy az előítéletek abszurditása akkor mutatkozik meg igazán, ha mi vagyunk a célcsoport. Mondanám, fogd fel a humoros oldalát, de az túl szatirikus lenne… Azért mégis: azt gondolni, hogy a külföldi férfiak szeretik, ha a szemük előtt szarvazzák fel őket, nos, ehhez azért kell fantázia. A magyarok is nagy sztereotípiagyárosok, ha hallok valamit, még kommentelek.

  4. Szia! Nagyon jo az oldalad, sok érdekeset tudtam meg belőle! Ezt mindenki nevében köszönöm! Én a segítséged szeretném kérni! Ausztriában dolgozom, itt van egy félig török félig osztrák lány! És szeretném meghodítani! 🙂 Ugy gondolom csak elönyöm származhat abból, ha nem az osztrák szokásokkal közelitem meg, hanem a török hódítási szokásokkal! Hisz elgondolásom szerint itt csak osztrák szokással közelitettek felé! Vannak ötleteim, de én kevésnek tartom, mert a legtökéletesebb meglepetést szeretnék neki okozni, de ehhez kevés a török szokásokrol levő informáciom! 😦 És ehhez kérném segitséged! Mit szeretnek/örülnek a török nők stb stb… Remélem tudsz és fogsz is segiteni! Előre is köszönöm!
    Szia
    Barni

    • Üdvözöllek a blogomon, Barni! Egy elég fogós kérdést tettél fel, mert bizony nem a nemzetiségtől függ az (sem), hogy egy bizonyos lánynak vagy éppen fiúnak mi jön be. Gondolj csak bele, te mit válaszolnál, ha egy külföldi tenné fel ezt a kérdést: Hogyan lehet egy (félig) magyart meghódítani? Másrészt Törökország különböző részein annyira mások a kulturális, nyelvi és egyéb szokások, hogy abba belegondolni is nehéz. Kisebb településeken a fiú és a lány a házasságkötésig pl. nem találkozhat kettesben, itt a fővárosban meg azt látom, hogy a lányok hozzászoktak ahhoz, hogy el vannak kényeztetve, és ahhoz, hogy valakivel randizzanak, legalább egy vacsorameghívás és saját autó szükségeltetik. Mindenesetre azzal nem hibázhatsz, ha megtanulsz egy pár szót törökül, azt biztosan értékelné.
      A kérdésedet egyébként közkinccsé tettem, hátha másoknak van jobb ötlete:

    • Szia!
      Köszönöm szépen vàlaszod! 🙂
      És bele gondolván igazad van, egy nagyon nehéz kéréssel fordultam hozzád! Ugy gondolom sokat elárulok azzal, ha azt mondom, hogy úgy hívjàk hogy Sila! 🙂 Sokat keresgéltem nevek közt, hogy megtudjam nevének jelentését, hátha azon elindulva különlegessé tehetek számára egy napot! De semmit nem találtam, mig egyszer csak rábukkantam hogy ennek a névnek a Buddha valláshoz van köze! Ha jol értesültem! 🙂 De sajnos van egy rossz hírem is, idöközben fény derült arra, hogy van barátja, aki Török nemzetiségü! Mig az is hogy, ugy gondolja hogy a férfit “ki kell szolgálnia”! Amit én nem igy gondolok, hogy ez lenne a tökéletes felállás épp hogy forditva bizonyos dolgokban! Ezért ezeket az infokat én elönyömnek tekintem! 🙂 De sajnos még keveset tudok rola, hogy következtetéseket vonjak le! Mindenesetre a nevével kapcsolatban mig nem találtam semmit, addig nem értettem hogy miért volt az, hogy megláttam, és körülöttem őt kivéve minden más megszünt! 🙂 Mindenesetre ugy gondolom, lehetetlen nincs csak tehetelen! 🙂 Köszönök minden segitséged! 🙂 Es igen a pár szó megtanulása már rég megtörtént! 🙂 Előre is köszönök mindent! 🙂 Barni

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s