Blogajánló: Repül a varázsszőnyeg Abu Dhabi-ban, avagy egy sztyuvi naplója


Az alábbi szöveg és az általam kicsit megszerkesztett kép forrása: Zsófi blogja.

“Zajlik itt az élet kérem szépen, de azért gyorsan repüljünk vissza egy hónapot az időben, szóval: július 20.

Élt egyszer egy próféta, Mohamednek hívták és Allah őt szemelte ki igéinek hirdetésére, már ahogy ez a jelentősebb vallásoknál lenni szokott. Ez a derék muzulmán egy aszályosabb hónapban fogta magát és felvonult egy hegyre elmélkedni és böjtölni, amikor Allah az égből kezébe nyomta a Koránt. Ezt a mérföldkövet az iszlám vallásban a Ramadannal ünneplik, ami nem kevesebb, mint egy kerek hónapig tart és jó esetben lelki megtisztulást eredményez a hosszú böjt során. Ezalatt a szent ünnep alatt tartózkodni kell az evéstől-ivástól (napkeltétől napnyugtáig), illetve minden nemi érintkezéstől, erőszaktól, irigységtől, szóval fel van adva a lecke rendesen. Persze a szabályok alól felmentést kapnak a 14 év alatti gyerkőcök, a terhes anyák, a betegek, az utazók és annak ellenére hogy ez az 1 hónap a békét is hirdeti, a harcban álló katonák. Ki-ki vonja le a következtetéseket.

Nos, én már rutinos sivatagi rókának számítok, szám szerint az ötödik Ramadant volt szerencsém végig asszisztálni itt a homokozóban. Jött is a szokásos levél a cégtől, melyben le voltak fektetve a “játékszabályok” arra vonatkozóan, hogy miként viselkedjen az “egyéb vallású” halandó. Röviden: “ne egyél-igyál-dohányozz-rágózz nyílt terepen, ne öltözködj kihívóan, légy tekintettel muzulmán kollégáidra, ne bulizz, ne hallgass zenét”. Igazából a legjobb ha bezárod magad a négy fal közé. Ámen. Megmondom őszintén egyáltalán nem esett nehezemre betartani a szabályokat. Itt inkább a “friss húsnak” számító sztyuvellinák hőzöngtek: “mi az hogy nem lehet bulizni menni?!?!”, “na nemár hogy 1 hónapig eltűnik habibi”. Ja, hát igen, akinek arab pasija van az készüljön fel, hogy a hirtelenjében hithű muzulmánná avanzsálódott Yousef, Ahmed és Mohammed 30 napra felszívódik és álszenten térdre rogyadozik az imaszőnyegen napjában ötször. De a kevésbé ortodox fajtája hajlandó találkozni veled, viszont mindezt olyan óriási bűntudattal teszi, hogy azt nézni is rossz.

Kis poros metropoliszunkban napközben nem igen volt mozgás, az élet szemmel láthatóan leállt, boltok, üzletek, vendéglátóhelyek zárva. No de napnyugta után? Tyűűűűű, igazi vásáros hangulat, Bombay és Karachi ellepte az utcákat, ott vígadtak ők a füvön, a plázákban, mindenhol.

Ramadanos alapszabályok:

1. ne menj vásárolni este 8 körül ha kedves az életed.
2. ne próbálj taxit fogni napnyugtakor, esélytelen.
3. ne állj le vitatkozni napközben taxisofőrökkel, mert én mondom nincs félelmetesebb, mint egy éhes, korgó gyomrú, böjtölő paki.
4. ha véletlenül letévedsz a konditerembe, vigyél vizet magaddal, mert a víztartályos készségről leveszik a tartályt és mire ezt konstatálod már lefutottál vagy 5 kilómétert…nem vicces.
5. mindennemű ügyintézést felejts el a délutáni órákban…böjtöl a bank is.
6. ha teheted maradj otthon, nem éri meg 50 fokban kiszambáznod az utcára hosszú ujjú kaftánban.
7. menedzseld úgy az éves szabadságodat, hogy lehetőleg minimum 10 nap erre az időszakra essen, szállj fel a gépre és meg se állj hazáig.
8. amennyiben első Ramadanod és még érzékenyen érintenek az ismeretlen hanghatások, végy füldugót, mert a sarki mecset gyakrabban és hangosabban szólítja Allah népét.

És akkor most elrugaszkodnék egy kicsit a földtől, lássuk milyen is a lé(g) böjt. Ahány ház annyi szokás kérem alásan.

Vegyük először is a böjtölő kollégákat. Út előtti eligazításon a “szezonra” való tekintettel felteszi a járatvezető a kérdést: ki koplal ma gyerekek? És a marokkóinak libben a karja és baromi büszkén, szinte dagadó mellkassal közli, hogy ő bizony “fastingol” (böjtöl). Nem tudom miért van olyan érzésem legtöbb esetben, hogy ezt amolyan sikk mondani…Valahogy nem látom rajtuk a lelki megtisztulás iránti eltökéltséget, sokkal inkább a külvilág felé való vetítést. Nem bírtam megállni, hogy ne kívánjak jó étvágyat ugyanezen kolleginának, mikor megpillantottam őt sutyiba’ habzsolni a gépen. No persze magyarázkodott, hogy lement a vércukra és különben is ez nem számít, mert utazik, de ha minden kötél szakad, majd leböjtöli ezt a napot extrába. Felőlem aranyom megdézsmálhatod a büfét, én abszolút nem ítélkezem, annál is inkább mert rém egészségtelen dolognak tartom a munka közbeni koplalást, pláne a nem ivást. Csak akkor előtte ne harangozzuk már be mindenki előtt, hogy bazira böjtölünk, aztán lopva, bujdokolva rágjuk a csirkelábat két pofára.

Az ellenkező példa: kollegina lesütött szemekkel, halkan megjegyzi a briefingen, hogy ő tartani kívánja a ramadani böjtöt. Elhiszem neki és valóban végiggályáz egy nappali bejrúti járatot betevő nélkül. Igen ám, csak pár óra elteltével már beszélni se lehet hozzá, annyira ingerült. És akkor te meg egyél jóízűen szerviz végeztével a szeme láttára. Mert egy kis egyfolyosós gépen még elbújni se lehet. Még sose drukkoltam annyira, hogy lemenjen az a fránya nap és mikor a gépablakon kikukucskáltam, örömmel jelentettem neki, hogy rózsaszínes narancssárgás a horizont, könyörgöm igyon már az Allah szerelmére. Mondta ez még nem lesz jó, mert épp Szaúd-Arábia fölött szállunk, ott egy órával kevesebb van, szóval várnia kell. De mondom mindjárt elájulsz itt nekem, Abuban már “idő van”, nosza ragadd meg a flaskát és húzd meg szépen, félóra ide vagy oda, mit számít. Nem állt kötélnek én meg gondolatban megemeltem a kalapom előtte. Mikor leszállás előtt közvetlenül “hivatalosan” is véget ért a böjt, arra számítottam, hogy kollegina feltépi a létező összes fémkonténert és ragadozó oroszlán módjára ráveti magát a maradékokra, de megint csak tévedtem. Csupán három szem datolyát nyalogatott joghurttal, betartva a ramadanos etikettet. Mert így szokták “megtörni a böjtöt” (break fast), hogy először csak datolyát, vizet és laban-t (joghurt szerű arab lötyi) vesznek magukhoz.

Abba most nem mennék bele, hogy milyen az amikor a pilóta böjtöl, egy biztos, ilyenkor reménykedem, hogy nem ő lesz az, aki leteszi a gépet.

Utasok szempontjából is széles a skála. Van aki tényleg nem eszik, iszik, ezek általában letakarják magukat egy pokróccal és úgy tesznek mintha aludnának. Van aki először azt mondja nem kér papedlit, de mikor már három sorral odébb járok, mégis megkocogtatja a vállam, hogy ugyan toljak már oda neki egy kis gőzölgő csirkét. De a legnagyobb meglepetés a jeddah-i járaton ért, ahol a törülközőbe csavarodott bangladesi pajtás diszkréten kért egy pofa sört. Mondom neki: nyuszifül, ezen a járaton soha nem szállítmányozunk alkoholt (függetlenül a Ramadantól), de ha mégis így lenne, akkor se adnék, mert aggódom a testi épségedért…Nézz szét magad körül, itt mindenki böjtöl, te ha itt most felnyitnál egy Heinekent, inkvizícíó lenne a vége és Mekkába sose jutnál el.

Általánosságban mondhatom, hogy nappali muzulmán járatok esetén nincs sok dolgunk, tisztességgel végigtoljuk a taligát, diszkréten rákérdezünk “Uram/Hölgyem, ön böjtöl?” és ennek megfelelően tálalunk. Persze kissé kellemetlen mikor két egymás mellett ülő muszlim közül az egyik kosztolni kíván. Emez bűntudattal veszi magához a gőzölgő borjút, a másik nagyokat nyel és közben leolvasható tekintetéről a mély megvetés.

A probléma inkább az időzítéssel szokott lenni, ugyanis előfordul, hogy az Iftar (napnyugta) épp leszállás előtt mondjuk 1 órával köszönt be. Ilyenkor elszabadul a pokol, ilyenkor minden kell, de azonnal. Adjak kávét, adjak teát, adjak Bepsit (Pepsi), adjak “rizsát”, adjak bármit ami ehető a gépen. Már kezdenénk a süllyedést, de a kabinban még megy a lakodalmas, reppennek a cupákok, koszt martalékok mindenhol, jóízű böffentések rázzák meg a gépet és még egy kiköpött datolya mag is szerencsésen landol a zsebemben, köténykémen fröccsen a joghurt. Egyszóval középkori állapotok, Ferreri, Nagy Zabálás című filmeposza jelenik meg előttem.

No de a Ramadan is egyszer végetér, így történt ez augusztus 18-án, úgyhogy most már minden visszatérhet a “normális” kerékvágásba.”

Reklámok

Blogajánló: Repül a varázsszőnyeg Abu Dhabi-ban, avagy egy sztyuvi naplója” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Reszben tetszik… reszben meg banto.. De egy nem muszlimtol nem varom, hogy maskepp lasson dolgokat. Plusz: a muszlimok is emberek 🙂 Van itt is olyan, aki nem tartja a vallasat. Plusz 2: NEM MINDEN ARAB MUSZLIM… pl. Egyiptomban 10 millio kereszteny el.. Szoval ez az ö szemszöge.. Mas maskepp latta volna a dolgokat..

  2. Nekem nagyon tetszett, mert egy nem muszlim szemen keresztul lattuk a Ramadant. En Torokorszagban, Antalyaban fogok lakni, ott azert nem annyira vallasosak egyaltalan, mint Szaud-Arabiaban. De en tisztelem a Ramadan-t, amit a torokok Ramazan-nak hivnak. Insallah!

  3. Az az igazság, hogy ha valaki utazik, megtörheti a böjtöt, és böjtölhet is, ha akar. Emlékszem, pont repülőn voltunk, mikor a férjem böjtölt, én nem, egyikünk se macerálta a másikat emiatt. Az meg elég gáz, hogy vlki csak ramadánban tartja a vallását, de úgyis lehet ehhez hozzáállni, hogy legalább egyszer az év során igyekszik. Csak az lenne a lényeg, hogy később próbáljon Istennek tetszőbb életet élni, ne ott folytassa a dolgait, ahol abbahagyta őket.

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s