Blogajánló: Eurotrip Step 1 avagy Elvira Dániában


Ma egy kicsit hidegebb vizekre szeretnélek kalauzolni Benneteket. Van kedvetek ellátogatni Dániába?

“Az elmúlt két nap Skagenben üdültek a nemzetközi diákok. A dán nyelvtanár berámolt minket a népfőiskola két kisbuszába, és körbevitt az északi csúcsnál levő üdülővárosban meg a környéken. Megszervezte, hogy mindannyian a szülei Skagen melletti nyaralójában aludhassunk. Jószívűek a dánok – nem sajnálják tőlünk az országismeretet.

Amikor néhányan itt jártunk másfél hónapja, még csontig hatolt a szél, és ezüstösen fénylett a tenger. Azóta megszelídült a tél, krémes kékben játszik az ég és a víz.

Ismételten Dánia északi csúcsa, a Grenen felé tartunk, diákok masíroznak a tengerparton, de ez a népfőiskolai kirándulások szokásos velejárója. Dánia északi pontjánál, ahol a földnyelv mögött két irányból csapódnak egymásba a hullámok, a képzeletbeli háromszög csúcsán egy döglött fóka hever a homokba fúródva. A hátán finom homokréteg és szikrázó napfény, mert a nap egyaránt süt élőre és halottra…”

“Hogy boldogabb vagyok-e a dán népfőiskolán, ahol kényelem van és gondoskodás, boldogabb, mint otthon? A helyzet az, hogy az itteni boldogságadagom pontosan megegyezik az otthonival…

Azt hiszem, nem téves a feltételezés, hogy sok magyar táplálja magában a hitet, hogy máshol jobb sora lenne, jobban érezné magát. Kétségtelen, hogy lehet állampolgár-, munkavállaló- és fogyasztóbarátabb helyeket találni, de még a tejjel-mézzel folyó Kánaán sem lenne garancia a boldogságra; elnézést, ha valakit megfosztok egy illúziótól. Nemcsak a javíthatatlan magyar habitus húzná le a jó kedélyt. Mint írtam, az élmények sehol sem kiegyenlítettek, egyik napról a másikra minden az ellentétébe csaphat át, és az ember óhatatlanul kibillen az egyensúlyi pontról.

A lelkiállapotunkat magunkkal cipeljük, mint egy tartozékot, és ha korábban nem sikerült helyrepofoznunk, egy költözéstől nem fog megjavulni. Ha az új miatti lelkesedés szárnyakat ad is egy időre, hamarost visszazuhanunk az alapállapotba…”

“Az egyik reggeli gyülekezőn az igazgatónő kérést intézett a nemzetközi diákokhoz: most már mindannyian magabiztosan mozgunk a népfőiskolán, fókuszáljunk hát nagy erőkkel az integrációra, és ne egymás mellé üljünk, hanem a dánok mellé, próbáljuk őket is megismerni. Pislogtam kettőt, hogy a dánok nem szeretnek hosszas angol párbeszédekbe elegyedni, abból meg eddig sem lett sok megértés, hogy fapofával hallgattuk a dán nyelvű diskurálást.

Később kiderült, az igazgató miért ránk helyezte a felelősség súlyát. Az egyik lengyel lány egy beszélgetés során megtudta egy dán gyakornok tanártól, hogy míg Kelet-Európában mindent megteszünk a vendégért, nagy trakta, programok, baráti melegség, kínosan ügyelve, nehogy csorba essen a jókedvén, addig Dániában ez pont fordított: itt a vendégeknek kell jó benyomást tenni a házigazdára, barátkozni, beilleszkedni (gondolom, hálából, amiért befogadják).

Ki tudja, talán ez a kulturális különbség veti vissza a döcögő integrációt, vagyis hogy mindkét fél azt hiszi, a másiknak kéne megtennie az első lépést. Nem idegenkedésről van szó, csak félreértésről…”

A szöveg és az általam szerkesztett képek forrása az Eurostep 1 – Dánia blog.

Reklámok

Szerinted? Szólj hozzá Te is!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s